Blues, Viola Davis és Chadwik Boseman – emiatt a három dolog miatt már megérte megnézni ezt a filmet. Szeretem a blues zenét: minél szomorkásabb, annál jobb. Viola Davis alakítása mindig találó: minden egyes darabnak a mélyére ás, amikor őt látod a vásznon, nem őt látod, hanem a karaktert: teljesen elbújik mögé, átlényegül. Chadwick Boseman pedig: mire megismertem, és megszerettem a játékát, már itt is hagyta e földi színpadot.
Valós kép a ’20-as évek Amerikájának mindennapjairól, a sehova sem vezető ajtókról, a folyamatos falakról, melyeknek eltüntetését ígérték a délről északra költöző feketéknek. Érdemes időt szánni erre a filmre.