A film legfontosabb eleme a horgony. Szó szerint, de átvitt értelemben is, mint lehorgonyzottság. Már az első pillanatokban értesülhetünk arról, hogy váratlan esemény zavarta meg az egyébként unalmas kisvárosban, eseménytelen életet élő család mindennapjait. A cselekmény eleinte klasszikus film noirt ígér: apró, de jelentős csavarral: itt ugyanis a férj távollétében a nőnek kell kezébe vennie a dolgokat. Később azonban egy egészen más műfajú filmet kapunk. A vakmerő pillanat egy konkrét momentummal azonosítható, azonban szerintem sokkal inkább arról van szó, hogy két eltévedt ember vakmerő módon belekerül (vagy hagyja magát belekerülni) egy számára teljesen váratlan és ismeretlen helyzetbe. Ez csak egyikük számára jár végzetes következményekkel, de Ophüls bravúrja, hogy nagy erővel képes megjeleníteni, hogy valami, ami nem történt meg, legalább olyan horderejű lehet, mint ami megtörtént. Hogy, amikor az élet visszabillen a „rendes kerékvágásba”, az lehet mélyen tragikus is.