Ano Hi Mita Hana no Namae wo Bokutachi wa Mada Shiranai. (2011–2011) 85% 49★

Imádtam történet alapgondolatát, a megvalósítását, az animációt, a színeket, a zenéket… szóval elég sok mindent. Még a szerteágazó kapcsolatok sem zavartak, a karakterek többségét is sikerült megkedvelnem. Talán Anaru az egyetlen, akit nagyon nem éreztem az én karakteremnek, de általában nem is szoktam kedvelni a hozzá hasonló figurákat.
A cselekmény is rendben volt, bár néha kicsit lelassultak az események, majd hirtelen túl gyorsan pörögtek fel.

Egyébként meg életemben nem bőgtem még ennyit egyetlen animén sem. Nagyon drámai az, ahogy felszakítva a régi sebeket, az öt egykori barát erőt vett magán Menmáért (és önmagukért). Az utolsó két részt szinte végig sírtam, nagyon erős lett a lezárás. Ritka keserédes történet szerelemről és barátságról. Az endingje pedig az egyik kedvenc anime zeném.

Férfiasan bevallom, hogy az utolsó részt végigsírtam. Gyönyörű, csodálatos és érzelmekkel teli anime volt.

Hosszabb értékeléseket szoktam írni, de most ehhez nem jönnek a gondolatok. Mindent elmondtam az epizódértékeléseknél, amit el akartam mondani.
Muszáj kiemelnem az endinget. Kedvenc endingem lett. Hallgassátok meg! https://www.youtube.com/watch…
Meg az utolsó két rész is remek volt.
Meg még az, hogy kb az egyetlen ember lehetek a világon, akit Menma nem idegesített. De tényleg, annyian mondták, hogy mennyire idegesítő, de engem nem zavart. Csak az, hogy marhára egyszer sem húzott cipőt. Jintan adhatott volna neki egyet…

Ez egy gyönyörű anime! Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg. --Könnyek között--