Shigatsu wa Kimi no Uso (Shigatsu wa Kimi no Uso 1.) (2014–2015) 88% 78★

Három szóban össze lehet foglalni az animét: szerelem, zene, dráma. Innentől kezdve a történet elég kiszámítható, mégis képernyő elé ülteti az embert és mégis végig bőgi a huszonkét részt.

Az animáció gyönyörű, mind a karakterek, mind a színek elkápráztatják a nézőt. A zenei betétek egy része a zongorán és hegedűn hallott klasszikusok, ehhez jönnek az openingek és az endingek. Utóbbiak nem kifejezetten lettek a szívem csücskei. A seiyuu munka nem kiemelkedő ugyan, de ügyes.

A történetről: adott egy érthető okok miatt mélyen traumatizált, ugyanakkor tehetséges főhős, akinek a depresszióját gyönyörűen oldja Kaori, a cselekmény legéletvidámabb és legharsányabb figurája. Nem mellesleg nagyszerűen játszik hegedűn. Mindeközben vannak mellékszereplők, első sorban Kousei legjobb barátai, Tsubaki és Ryouta, akik kissé ugyan papírmasé figurák, mégis támogatják a főhőst, illetve bonyolítják a történetet.

A dráma elég sok és durva, viszont középtájékon kicsit leül a történet; számomra tipikusan az a helyzet állt elő, amikor a 12 rész kevés lett volna, a 22 viszont már sok. Az erős kezdés és a még erősebb befejezés közepén langyos a sztori. Az biztos, hogy ez a noitamina blokk egyik legszebb és legerősebb animéje és szerencsére sokkal hatásosabb, mint a film.

Tudtam, hogy sírós lesz, de hogy ennyire ㅠㅠ

Ez az anime megnevettet, elszomorít, elgondolkodtat, felidegesít és kitépi a szívedet vagy milliószor a 22 rész alatt. De mikor végzel vele… Rájössz, hogy ez az egyik legjobb dolog, ami történhetett veled. És soha nem felejted el. Megígérem. :')

Ez csodálatos volt. Hogy témába vágó hasonlatot mondjak, olyan volt mint egy elképesztő szimfónia a boldog és a szomorú pillanatokkal. És az egész hihetetlenül gyönyörű volt. De mindeközben mégis hétköznapi tudott maradni, nem rugaszkodott el a földtől, számomra ez is nagy pozitívum volt.

Az egyik legszebb és legmeghatóbb történet amelyet láttam… megmutatja milyen kegyetlen is az élet, milyen sok embert lehet elveszíteni.
Megmozgatott bennem valamit, és hálás vagyok ezért… örülök, hogy megnéztem. 22 rész tele az élettel.

Az első openingje valami hihetetlen jó!!!!
Úgy kezdtem neki, hogy ez egy kis könnyed anime lesz az epic a FMA Brotherhood után, de úgy kb a 11. rész után lehúzott a mélybe. Ha nekikezdene valaki, figyelmeztetném, hogy ez NEM könnyed anime. Nagyon sok érzelemmel játszik. De gyönyörű!! Szóval ha valaki nincs kifejezetten oda a fantasyért (szégyelje el magát!!), de vágyik a drámára, annak nagyon ajánlom.

A története nagyon jó, hogy Arima-ra fokuszál jobban de a végén spoiler Kaori is jobban a középpontba kerül. spoilerA vége szívszorító és látszik hogy nem minden történetben van happy end. Nem először látom de minden egyes alkalommal elbőgöm magam spoiler
A szereplők nagyon nagyon passzolnak a történethez, és mindenkit nagyon megszerettem ♡‿♡
A zenék is nagyon jók és mindenképpen kellenek és beleillenek is a történetbe. Én hegedülök is úgyhogy valamennyire át érzem Kaorit hogy milyen jó hogyha megtapsolnak, elismernek a játékod miatt.
Összevetve ez egy nagyon jó egyben szomorú történet ami nekem az egyik kedvencem most és szerintem később is az lesz

Az anime, amit jó néhány évvel ezelőtt láttam először, és akkor apró darabokra törte a szívem és végigbőgtem.
Jelentem, hat évvel később ugyanilyen hatást ér el nálam.
Azon kevés művek egyike, amelyet egyszerre szeretek és mégse, miközben hatalmas kedvencem.
Nincsenek rá szavaim, csak egy százas zsebim, és rengeteg elsírt könnyem.

Szerintem nem ismerem azokat a szavakat, amikkel a leginkább vissza lehet adni ezt a sorozatot.
Csodálatos. Gyönyörűen fájdalmas. A képek, a zenék, a történet, minden. Látni kell. Egyszer. Sokszor. Újra és újra. Széttépi a lelkedet, megtapossa a szívedet, de megtanít élni. Megtanít látni a színeket, meghallani a hangokat. Felejthetetlen. És ha mégis elfelejtődne, a szelleme visszatér kísérteni… :)

Nagyon szép és megható kis történet volt :')