White Album (White Album 1.) (2009–2009) 40% 4★

Hát ezt nagyon nehezen tudtam csak végignézni. Még nem találkoztam olyan animével eddig, ahol senki se legyen színpatikus. No, ez az első. A történet vontatott és unalmas, a karakterek pedig idegesítőek. Azonban jól bemutatja a White Album, hogy milyen mocskos is tud lenni a „sztár-lét”. Mindenki verseng mindenkivel, minden a pénzről szól, és így pont a lényegét ölik meg az egésznek. És ez nagyon szomorú. Hosszadalmas próbák, áskálódások, beprogramozzák az embert, és ezzel elpusztítják a valódi személyiségét. És itt van ráadásul ez a szerencsétlen Touya, aki a legbosszantóbb az egész történetben. Nem értem, miért kell éppen ő mindenkinek, mivel sem egyénisége nincs, se önálló gondolkodása, az akaraterejéről már ne is beszéljünk. Az meg külön felháborító, hogy ugye szereti Yukit – így meg úgy, meg az istennője, de azért Shinozuka Yayoi-t is beengedi az ágyába. Aztán ott van Rina-chan. Én felette sem tudok napirendre térni. Azt mondja, védelmezi Yukit, és mindent megtesz érte, de azért ráhajt a fiújára. Aztán meg kirúgja Touyát, mondjuk meg is érdemli. És jöjjön Misaki, aki olyan naiv és beletörődő mindenbe, hogy az már szánalmas. Akira nyomul rá, aki elméletileg Touya barátja, de igazából egy álszent gyökér (elnézést), aki a saját érdekeit nézi, nem a barátjáét. Misaki is Touyába „szerelmes”, de amikor a srác félig-meddig elfogadja ezt és viszonozza, akkor meg ellöki magától. Roppant logikus. Haruka meg mint egy pótcselekvés, csüng a srác nyakán. És itt van a kis Mana, aki talán még a legértelmesebb az egész történetben, bár őt sem értem igazán. Touya túl idős ahhoz, hogy a fiúja legyen, inkább nagytestvérnek lenne jó számára. spoiler Számomra nem volt hiteles ez a nagy rajongás. A dalok viszont szépek, az opening és az ending is tetszik, Mizuki Nana és Hirano Aya miatt mégis érdemes volt végignézni, de nem tudom, a második évadba belevágok-e mostanában.

Azt hittem jó lesz… de tévedtem. Egészen jól indult a sztori, de a végére jaj… Touya bőgőmasina lett, és látványosan sajnáltatta magát, miközben többször megcsalta a lányt, akit elvileg szeret. Igazság szerint már azt se tudom eldönteni, hogy ki használt ki kit ebben az animében. Touya a lányokat vagy a lányok Touyat?
Yuki meg egy kicsit önző volt végig. Tulajdonképpen nem tudom mit akart Touyatól. Azt mondta, hogy azt akarja elérni, hogy Touya szeresse, de elvileg egy pár voltak, és Touya szerette is. Csak a lány karrierje közéjük állt. Tulajdonképp Yuki hibájából távolodtak el egymástól. Rinát sem tudom, hogy mi volt a célja pontosan. Nyilván meg akarta kapni Touya-t, de a Yukihoz való hozzáállása összezavart. Yayoi meg egy $@!#%, csak azért mászott Touya-ra, hogy távoltarsa Yukitól. Haruka karaktere szerintem felesleges volt, sőt idegesítő is. Misaki részét sem értettem. Ő is meg akarta kapni Touya-t, aztán mikor ott volt már nem kellett :"D És ha már itt tartunk Akira meg egy féltékeny, elmeroggyant idióta… sőt kicsit kétszínű barátnak. Az egyetlen karakter, aki szimpatikus volt az Mana, annak ellenére, hogy neki is az a hülye Touya kell.
Az egész történet a szerelmi sokszög mellett amúgy az idol lét, illetve Yuki debütáló koncertje körül forog. Ez a rész tetszett benne. Viszont volt egy pár rész, amit nem értettem, olyan összecsapott volt… Ami még jónak mondható az a grafika. Nem a legszebb ugyan, de nem is rossz. Ahogy a zenéi is egész kellemesek, de valahogy mégsem lettek maradandóak számomra…
Remélem a folytatás jobb lesz.