Air (AIR 1.) (2005–2005) 68% 20★

Az a recap már full felesleges volt, és összességében az egész sorozatot untam. Amikor elkezdtem nézni egy drámai műre számítottam (hallgatnom kellett volna a figyeltjeimre), de ehelyett összezavart, felbosszantott és untatott. Egyik karakter sem volt teljesen szimpatikus, mindenkinek volt valami tulajdonsága (vagy épp annak hiánya), ami felbosszantott. A főszereplő ritka egy szerencsétlen lúzer, arról nem is beszélve, hogy fogalmam sem volt mi történt vele, valaki elmagyarázhatná. spoiler A főcsaj mondhatnám, hogy szerethető, de csak azért az, mert gyakorlatilag nincs egy rossz tulajdonsága sem. Nagyra nőtt gyerek, naiv, ártatlan és szerencsétlen. Az egyik kiscsaj olyan lassan beszél, mintha a google fordító olvasná fel a szövegeit, a másik mindig lerúgta a főszereplő csávó fejét, ha meglátta spoiler. De legalább nem volt maga a sorozat hárem, amit értékelek. A múltas pár részt élveztem még a legjobban, a többi rész unalmas és/vagy katyvasz, de legalább az utolsó ív sikeredett a legerősebbre és a végét megkönnyeztem.
A rajzolás tök fura, értem én, hogy nagy anime szemek, de túl nagyon voltak, és ettől az arcok borzalmasan aránytalanok lettek. És a szemük is mintha elfolyt volna. Viszont a zene nagyon tetszett.

Ideje volt megnéznem ezt is, ha már a movie-t láttam, bár az sem most volt… mindenesetre emlékeim szerint még mindig jobb volt, mint a sorozat.
Igazából nem értettem a mellékszereplő lányok jelenlétét, mintha egy másik anime lett volna belecsempészve a sorozatba. Szóval kicsit úgy érzem, hogy tök feleselges volt az anime fele. Ezt a pár részt arra is felhasználhatták volna, hogy jobban kifejtsék Yukito és Sora, a varjú közti összefüggést, mert nagyon kusza és érthetelten. spoiler
Emellett a grafika is hagyott némi kivetnivalót maga után. Nagyon rondán vannak ábrázolva néhány jelenetnél a hatalmas szemek. Szinte már lefolyik az arcokról… olyan aráyntalan az egész arcuk a szereplőknek a legtöbb esetben. Az sem tetszett, hogy az anyukák olyan fiataloknak néznek ki, mint a gyerekeik, ha nem még fiatalabbnak is. Sose szerettem az ilyen szülő ábrázolást. És ha már szülők, akkor Misuzu apját meg tudtam volna csapni egy péklapáttal a szexi hangja ellenére is! Haruko-t is az elején, de szerencséjére a végére rájött, hogy mi illetve ki a fontos a számára.
Viszont a színek tetszettek. A zene tetszett. Gyönyörű az openingje, és a nem is tudom milyen hangszeren játszott instrumentálja az openingnek, ami jó párszor felcsendült a drámaibb jelenetek alatt.
A történet is tetszett, még ha néha kicsit kusza is volt. Szépen ábrázolták Misuzu betegségét spoiler a fantasy környezettel keverve, ahogy a szülő gyerek kapcsolatokat is. Nagyon szépen bemutatta az anime, hogy milyen magányosnak lenni, és megkapni a törődést, hogy ha valaki fontos a számunkra, akkor töltsünk vele minél több időt, mert bármelyik pillanat lehet akár az utolsó is. Jó pár jelenetnél kellett a zsepi, az utolsó… vagyis jobban mondva a 12. rész alatt végig gombóc volt a torkomban a félig-meddig elfolytott sírástól. Zokogni tudtam volna, csak nem akartam felébreszteni senkit azzal, hogy hangosan bőgök egy mesén.
Csak ajánlani tudom, viszont hozzáteszem, hogy a movie szerintem sokkal jobb, mivel abban nincs ennyi felesleges szereplő és történetszál, és a grafika is szebb egy kicsit.

Hát… Jobbra számítottam egy kicsit. A rajzolás tetszett volna ha nem lettek volna azok a nagy szemek. A szereplők közül senkit sem szerettem meg jobban. A történetben volt olyan rész amit nem értettem pl amit már előttem is elmondtak varjús rész amúgy elment, aranyos volt. A vége pedig szomorú, amire számítottam de így is elpityeredtem rajta :'( A zenék nagyon tetszettek *-* Összességében nem annyira rossz anime :D

Itt a rajzstílus a történet rovására ment. A túl aranyos aránytalan, nagy szemű karakterek piszkosul nem illettek a történet különféle drámai helyzeteihez. Meg nem igazán értettem Yukito és a varjú közötti kapcsolatot. Újra kell nézni!