Willow (Willow 1.) (1988) 76% 89★

Egy aranyos, mesés történet mely annak idején biztosan nagy újdonság volt.
Mikor a film készült még tervben sem voltam, de Anyunak hála sokszor láthattam VHS-en :) És imádom azóta is töretlenül.
A történet kiszámítható, most már lehet rá mondani, hogy sablonos. Az animáció picit már idejét múlt. Ennek ellenére engem még mindig lenyűgöz, hogy akkoriban már mikre voltak képesek.
Szerintem egy alapmű a fantasy kedvelőinek.

Lucas mester fogta a Gyűrűk Urát, újrahasznosított pár ötletet a Star Wars-ból, majd mixelt egy nagyot és megszületett a Willow. S egyszersmind újfent bebizonyította, hogy attól még, hogy valami a jól bevált elemeket használja újra, lehet egy jó film. Mert nekem ez tetszett. Tényleg egy kellemes mese, kicsit kidolgozatlan, de teljesen jó szereplőkkel és egy ismert, de mégis minden szempontból jól működő cselekménnyel. Érdekes vonása, hogy a társadalma matriarchális, a legkeményebb harcosok mind nők benne. A látványvilág nagyon jó, főleg a korához képest, nincs túlcicomázva, de nem is lapos. A végső összecsapást szerintem brutálisan túlhúzták, és a végén azzal a sok értelmetlen sikoltozással már nagyon idegesítő volt, de mindegy, a többi mellett ennyi még elfér.
Talán nem lehet alapműnek nevezni, de minden fantasyrajongónak érdemes egy próbát tennie ezzel a klasszikussal.

A tökéletes fantasy, ahol kicsit megfordulnak a szerepek, hiszen a férfiakból lesznek szárazdajkák és a nők uralkodnak, harcolnak, varázsolnak, s nem feltétlenül a legjobb kardforgató nyeri meg a csatát. Mert az erő nem minden, a lelemény azonban mindent visz.
Vicces, kedves mese ami megállja a helyét még sokadszori nézésre is.

Megy a kicsi, küldetése van, a gonoszt megállítani, eltiporni. A nagyok (emberek, varázslók) és egyéb lények, pedig az útján segítik a nagy gonosz és koboldjai ellen. Ismerős sztori, és még sárkány is van benne…
Kicsit kiszámítható, kicsit béna, de ezzel együtt is elmegy egynek… De miért pont malacok?

Nagyon szerettem!!! Itt az ideje egy újranézésnek! :)(:

Egész jó, a fantasyszeretetem egyik alapköve. Érdemes megnézni, és amikor először láttam, nem hittem el, hogy Warwick Davis tényleg olyan alacsony.

Aranyos és jók a trükkök. De a vége szerintem borzalmasan silány. Már nem a történet, mert az meseszerűen rendben van, hanem a béna harcjelenetek, a kellemetlenül kínos varázslós verekedések, és ezen még ront a rossz minőségű szinkron is.
De a film nagyon kedves, élvezhető, és bár nem egy grandiózus csodamozi, de épp elegendő egy esti popkorncsámcsogáshoz.

Igaz az a mondás, hogy az emlékek megszépítik a dolgokat, ugyanis a film nézése közben végig az járt a fejemben, hogy ez az emlékezetemben sokkal jobb volt. És igen azóta már kaptunk hasonló fantasy filmeket, és az újdonság varázsa elveszett, hiszen ez nem első nézés stb. És el is fogadnám ezen érveket, ha nem sejlene fel előttem az érzés, miszerint ez engem már akkor is zavart, csak annyira elvarázsolt a film – meg kb 5 éves voltam –, hogy ezen hibák fölött szemet hunytam.
Az „elvarázslás” most is működött, hiszen a film hangulatos és a története eredeti és szerethető – spoiler –, még akkor is, ha sok jelenetnél a már ismerős és nagyra értékelt filmek jutottak eszembe – főleg a Gyűrűk Ura.
A látványról nem szívesen mondok semmit, nem kiemelkedő és formabontó, de szerintem abban a korszakban korrekt volt.
Az alakítások viszont már akkor sem voltak korrektnek mondhatok. A címszereplőt játszó Davis még úgy ahogy elment, de szegény Kilmer, akinek karaktere érezhetően Solo akart lenni és mint ilyen a fő humor forrás, egyáltalán nem működött. A mellékszereplők szintén hagynak maguk után némi kívánnivalót, szerencsére egy-két kivétellel, viszonylag kevés fókuszt kapnak a nagyjából két óra alatt.

Rettentően hosszúnak tűnik, pedig „csak” két órás. Sablonos kalandfilm, ami a maga idejében biztosan ütött az újonnan kidolgozott animációs stílussal, de a mai szemmel semmi érdemleges nincs benne.
Azért egyszer megérte megnézni.