Fantasztikus labirintus (1986) 81% 193★

A gyerekkoromból kimaradt, valamikor kamaszkoromban, vagy fiatal felnőttként mutatta férj, mint az ő gyerekkorának egyik meghatározó darabját.
Hangulatában a Végtelen történethez tudnám hasonlítani, legalábbis ami a fantáziavilágot és a bábokat illeti. Annyira szeretem ezt a CGI mentes egyszerre ijesztő és varázslatos 80-as évekbeli bábtechnikát, az akkori smink/maszk/bábmesterek munkája mindig elvarázsol.
És persze mai fejjel már azt is látom, hogy ez korántsem szimpla mesébe csempészett szimbolika, sokkal inkább egy szimbolikába ágyazott mese.
Aztán persze ott van Bowie, mint főgonosz. Tipikusan az a fajta, akivel kapcsolatban ha az ember lányát faggatnák, maradsz-e véle örökre, tízből kilenc gondolkodás nélkül igent rebegne ha épp nincs egy megmentésre váró rokona :)

Igazi fantasy klasszikus! Gyerekkoromban valahogy kimaradt, viszont most előtérbe került a David Bowie kihívás kapcsán. :)
Látványra a Végtelen Történetre emlékeztetett, melyet imádtam kiskölyökként. Szimbolikus és metaforikus a film, ez viszont finoman van a nézőre bízva, mennyit vesz észre belőle.
Kicsit lehetett volna hosszabb illetve megtudhattunk volna többet a Koboldkirályról, de így is kiváló alkotás. A zenék mellett a képi világa az, ami igazán megkapó. Sajnálom a mai gyerkőcöket, akik orrba-szájba kapják a CGI animációkat, melyek között természetesen vannak egészen nagyszerűek, de ezek a bábuk, díszletek és kosztümök egész egyszerűen csodálatosak. Egy bizonyos kor felett kötelezővé tenném iskolában a megtekintését. :) A teljes képet viszont felnőttként kapjuk meg, amely szomorkás, de mégis kellemes könnycseppek megjelenését okozhatja. :(:

Idejét sem tudom, mikor láttam utoljára, de ez még mindig nagyon jó… Bábfantasy jófajta zenemuzsikával… A tupír Bowie-t meg már majdnem el is feledtem… Ludo farka pedig pont úgy mozog, mint Süsüé… Jó kis mese ez.

Gyerekkorom egyik legkedvencebb filmje amitől először betojtam aztán később mégis újra meg újra megnéztem mert Jareth engem is megbabonázott. És még ma, kb. századszorra nézve is ugyanazt az élményt nyújtja. Nagyon várom, hogy a lányom annyi idős legyen, hogy együtt is megnézhessük. A zenéjét már most bírja.

Most, hogy meghalt a Bowie újra szükségem lett rá, így betereltem az összevont 6-7. osztályt a digiterembe és nekiálltunk megnézni. Kortalan klasszikus, tátott szájjal nézték és élvezték. Én meg jókat nosztalgiáztam életem első filmbéli szerelméről, a Manókirályról!

Meg kell mondja, ettől a filmtől én kiskoromban rettegtem, rémálmaim voltak, iszonyatosan féltem tőle. Ma már tudom hogy azért volt mert legkisebb testvérként (aki valljuk be elég rossz is volt) féltem, hogy elkívánnak a nővéreim… :D most vicces ez a gondolat de akkor horror volt…. A film maga… imádom azóta kivéve a firey részt (a piros ugráló bábok) Azt nem nézem soha, csak hallgatom max… de inkább átugrom. Akkora fan vagyok hogy fanfiction-öket is olvastam :D Nagyon sok potenciál van ebben a történetben, nem is magában a filmben, hanem az alapötletben. Imádom David Bowwie-t!!! Ahogy Jareth- et játssza, ahogy kinéz, (alapból is nem csak a jelmez) ah. Én igy képzelek el egy fey-t. TÖKÉLETES.

Azzal kezdem, hogy sajnálom azt, hogy nem kisgyerekként láttam. Ha néhány évvel korábban néztem volna, szerintem biztos jobban tetszett volna. Most viszont már nem tudott olyan nagyon hatni rám.
Nem akarok szigorú lenni vele, ezért ennyit írok róla és még annyit, hogy Bowie tökéletes volt erre a szerepre. :)

Az első film volt, amire egynél többször ültem be a moziba…

David! Alig hogy egy napja mentél el, de már most hiányzol. Te mutattad meg nekem az igazi zenét, azt, hogy mit jelent a stílus. Csodálatos ember voltál.

Emlékszem kicsi koromban mindig VHS-ről néztük, ez jött a Vissza a jövőbe 3. része után, és én mindig féltem ahogy elkezdődött. Szerencsére ez azóta már megváltozott, és megszerettem a filmet. Jim Henson tudott valamit az biztos.