Kívánság (2023) 64% 129★

A rövid értékelés után, most itt a hosszabb.
Hivatalosan a Wish egy kedves eredettörténet, ami a Disney száz évét ünnepli azzal, hogy a logóban is szereplő kívánságcsillag történetét meséli el. Eszerint Asha, a fiatal lány szembeszáll egy zsarnok királlyal, és kíván egyet egy csillagtól, akivel együtt aztán megdöntik a hatalmát.
Ez egyébként elég klasszikus mesehelyzet, és nem lenne feltétlenül probléma. A probléma itt az, hogy a Wishnek egyébként nem kifejezetten jó az üzenete. Én legalábbis határozottan állítom, hogy team Magnifico (a zsarnok király) vagyok.
Magnifico, amikor megismerjük, abszolút szimpatikus karakter. A kapcsolata a királynével normálisnak és aranyosnak hat (jegyzem – csak azért, mert egy karakter antagonista, simán lehet, hogy a családjával bájos. Tessék normalizálni azokat az antagonistákat, és akár főgonoszokat, akik a hozzájuk közel álló emberekkel kedvesek, mert hacsak nem egy standard szociopatát akarunk írni, ez valószínűleg így lesz), a motivációi érthetőek (nagy éhezésben és szegénységben nőtt fel, így álmodott egy városról, ahol mindenki biztonságban lehet), nyitott, és kész arra, hogy Ashát bevonja a munkájába (kifejezetten szerettem a kezdőjelenetüket, ahol elmondja, hogy vannak dolgok, amik érzékenyek és nehezen érthetőek az uralkodói munkájában, de ha maga mellé akarja vanni, akkor értenie kell, hogy miért fontos és értékes ez is). Abszolút nem az őrült, hataloméhes diktátornak hat, hanem egy kompetens uralkodónak, aki felismeri, hogy az emberek problémásak, szükség van egy szintű kontrollra, és ez esetenként a vezetőtől elvár morálisan megkérdőjelezhető döntéseket. Asha ellenben egy önző, önfejű kis tinilány – a prioritása a családja, és csak a családja, nem gondolkodik hosszú távon, vagy szélesebb perspektívában. Magnificót az első napon, mikor nála dolgozik, kérlelni kezdi, hogy teljesítse a nagyapja kívánságát (Magnifico megjegyzi, hogy sokan hónapok után kezdenek kérni tőle dolgokat – ezzel indítani kicsit erős). Magnifico megállapítja, hogy a nagyapja kívánsága nagyon szép, ellenben kockázatos, mert bizonytalan, megfoghatatlan, és ugyanúgy eredményezheti a királyság bedőlését, mint egy szép zeneszám születését. Asha pedig megsértődik, és elkönyveli, hogy Magnifico gonosz, mert elveszi az emberek álmait, és nem teljesíti őket, szóval meg kell buktatni.
Ez vezethetne egy érdekes koncepcióhoz, mert tény, mindkét karakternek vannak gyengeségei. Magnifico nagyon görcsösen ragaszkodik a biztonsághoz, és megteremtett idillhez, Asha pedig önző, és nem látja a következményeket. Ahogy @Gothic megjegyezte egy hozzászólásban, ebből lehetne egy nagyon értékes üzenet, ahol végső soron mindketten fejlődnek, és egymást kiegyensúlyozva uralkodnak tovább, nagyobb értéket helyezve az egyénre, de megőrizve az egészséges kontrollt.
De nem, a film szélsőségessé válik. Asha a jó, a bátor hős, aki kiáll az álmokért és követi a szívét. Az emberek természetesen mind jók, mindenki egyéni kívánságai értékesek (ismerjük már el, hogy egy kívánság nem mindig jó, és nem mindig konstruktív. Ezen az alapon az is elvárás Magnificótól, hogy teljesítse a „dögöljön meg a király” kívánságokat), és a központi kontroll minden esetben rossz. Magnifico, aki kezd egy érdekes, és komplex karakterként, a film második felétől megalomán, hisztis, igazi lebutított főgonosszá vedlik, aki valójában még a feleségével sem volt olyan jó kapcsolatban. Igaz, évtizedekig házasok voltak, és minden interakciójuk aranyos volt, szóval semmi nem sejtette, hogy van köztük probléma, de nem, mivel ő gonosz, a családjával sem lehet kedves.
A side-kickek. Hát én ilyen idegesítő mellékszereplőket is rég láttam bárhol. Valentino, a kecske… van. Egy kecske, nagyon mély hanggal. Egyszerűen csak… kényelmetlen a jelenléte az egész filmben. A csillag pedig… Genshin Impact játékosoknak Paimont tudnám hozni példaként. Cukinak és jópofának kéne lennie, de idegesítő, furán animált kis gombóc, aminek valójában semmi karaktere, a cselekményben betöltött szerepén kívül, de azért folyton el kell viselni a jelenlétét.
Meg kell adnom, a magyar fordítása a daloknak próbál mélyíteni a dolgokon. A This Wish angolul unalmas kis Disney dal, magyarul se sokkal jobb, de a szövegben van egy kis lélek, egy kis ötlet, néhány szép kép. Asha sokkal karakteresebb lesz tőle. Magnifico dala angolul egy megalomán ember hisztije – magyarul egy kétségbeesetten próbálkozó uralkodó cinikus összeomlása. A fordító láthatóan próbálta kipréselni a sztoriból, amit csak lehet, amit nagyon tisztelek, azután, hogy az elmúlt években mennyire szerencsétlen Disney szinkronok születtek – kár, hogy erre a mesére pazarolták.
A Wish számomra egy kifejezetten destruktív üzenetű, és roppant fárasztó mese volt. Fogalmam sincs, mit akartak ezzel, de leginkább megint mindenfajta kontroll (és a racionális gondolkodás) démonizálása lett a vége, azzal szemben, hogy mindenki hallgasson a szívére. Az animáció legalább szép.

Kedves Disney, ez most nagyon összecsapott lett. Maga az alapötlet tök érdekes, de kár, hogy a faék-egyszerű és egydimenziós karakterizálás elrontja. Én végig Magnificonak drukkoltam, mert volt legalább egy kompetens uralkodó, de persze őt is elrontották. Asha még egy hisztisliba, aki csak magának csinálja a problémát. A dalszövegek olyanok, mintha egy 10 éves kislány akarná Lin-Manuel Mirandát utánozni, oda nem illő szókinccsel és szlengekkel az eredetiben. Összességében nekem nagy csalódás volt, sajnálom, hogy nem a Pixar csináltam még.

Lelkes voltam, amikor tavaly kiderült, hogy lesz új Disney mese. Moziba szerettem volna megnézni, de aztán ez valahogy elmaradt. Hát, most már nem bánom.
A látvány szép és az alap ötlet se lenne rossz, de kb. ennyi.
A dalok nem jöttek be. (Pedig azokat mindig imádom a Disney mesék esetén.)
A sztori is teljesen ellaposodott. Minél előrébb haladtunk, annál unalmasabb lett számomra.
A karaktereket sem igazán tudtam megkedvelni. A pici csillag tetszett leginkább, mert olyan cuki volt.
A főgonosz is vérszegényre sikerült. (A legjobb dolog benne a karakter dizájnja.)
Oké, nem én vagyok a célközönség, de imádom a meséket és ez nekem most nem igazán tetszett.
Vannak a régi Disney mesék, amiket ezerszer képes megnézni az ember…. Még az újak között is akad, ami ilyen. (Aranyhaj, Jégvarázs) Na, ez sajnos nem ilyen.

Az egyszerű, letisztult, de látványos animáció tetszett, illetve mind ez, mind a történet, a hangulat emlékeztetett a régi Disney filmekre, amiket én jobban szerettem, és kedves emlékeim vannak velük, de nekem sótlan volt az egyébként jó alapötlettel bíró történet.
Délutáni chillezéshez nem rossz.

Várólistás volt nálam a Kívánság, de moziban sajnos nem tudtam annó megnézni. Nem mondom, hogy megbántam, mert egy kicsit csalódott vagyok. Nekem az elején nagyon fura volt megszokni az animációt, annyira elüt attól, amit megszoktam vagy nem tudom, hogy ezzel csak én vagyok-e így. De ahogy haladt előre a sztori úgy egyébként megszoktam és amúgy voltak benne nagyon szép jelenetek is. A Csillag nagyon aranyos volt, szerintem ő volt úgymond a fénypontja a mesének :) a karakterek sokszínűsége nem mondom, hogy probléma, de gyakorlatilag a mellékszereplőkre alig emlékszem. A zenés részek nekem nem voltak eléggé fülbemászóak, pedig nagyon szeretni szoktam a Disney zenéit. Hogy valami pozitívval zárjam azért az értékelést a színvilágot kiemelném, mert ez a lilás árnyalat végig jelen volt és nekem nagyon tetszett, eleve a lila az egyik kedvenc színem és a sárgával fel is dobták még ezt pluszban – itt arra az aranysárgára gondolok, amilyen a Csillag volt :) szóval szép, de hiányzott belőle valami mégis, ettől függetlenül szerintem simán ismétlős darab lehet, ha valami könnyedre vágyik az ember.

A Disney stúdió 100. születésnapját egy, a legjobb mesék előtt tisztelgő egész estés filmmel ünnepli. A Kívánság (Wish) ennek engedelmeskedve minden kötelező Disney-elemet felsorakoztat a múltból és a jelenből, ám ennyi nem elég ahhoz, hogy jobb legyen, mint a tisztes Disney-mese-minőség.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2023/11/26/kivansag-2023-disn…

Háttérhangnak tökéletes volt, de semmi olyan nem történt benne, amit ne láttunk volna már (a Disney-től ráadásul!) kidolgozotabban, érdekesebben.
A dalok erőtlenek és erőltetettnek hatottak. Nem is csodálom, hogy egyiket sem hallottam még a mese megnézése előtt, pedig az előző filmeknél (Encanto, Vaiana, Frozen 2) akár hónapokkal a mese megjelenése előtt már benne voltak az ember fülében a főbb dalok. Itt meg? Semmi!
Karakterekből jó sok volt – egy ponton fel is merült a bennem a kérdés, honnan szereztek ennyi embert a magyar szinkronhangokhoz, akik ráadásul még tudnak énekelni is? –, de Asha-n és Magnifico-n kívül mindenki sablon karakter volt. Bár azt is túlzás állítani, hogy előbbi kettő ne lett volna az, csak rájuk több fókusz jutott.
Egyetlen egy jelenet volt, amiért kap egy kis tapsot a Disney, az pedig a toronyban lévő csapatmunka volt.
Kicsit sajnálom, hogy ez lett a záróakkordja a Disney szülinapi évének, mert ez minden volt csak nem a felkiáltójel a „Boldog szülinapot!” mondatban.

A Kívánság egy igazi centenáriumi ünneplésnek vajmi kevés és hatalmas csalódás, hiszen a narratíva ezer sebből vérzik, a motivációk meglehetősen fapadosak, míg a zenék is unalmasok, így az egész inkább olyan, mint egy tisztes középszer, mintsem egy kandírozott cseresznye egy szülinapi tortán. A látvány bár szép, de nagyjából ez az egyetlen pozitívuma az alkotásnak, amely az idei animációs filmeket tekintve meglehetősen hátul helyezkedik el a minőségi rangsorban, arról nem beszélve, hogy centenáriumi alkotásként kifejezetten gyenge.

Értékelés: 5/10

Olvasom a sok negatív kommentet, amit valahol értek, valahol nem. Ez egy újabb kedves Disney mese, lehet nem a legerősebb, előfordul. Érdekes a történet, mivel ilyet még nem láttunk, hogy valaki elveszi a kívánságokat (már ez a tény sem túl kedves egyébként), ráadásul úgy, hogy az illető el is felejti nyomban (ez megint csak szörnyű). Szóval nem, egy pillanatig sem tudok azonosulni Magnificoval, sokkal inkább a sokak által kikiáltott önző kislánnyal. Asha szerintem semmi rosszat nem tett, oké, kicsit korai volt kérni azt a bizonyos dolgot, de ettől függetlenül Asha azonnal megértette, hogy ez egyáltalán nem jó így, ahogy van, és el is kezdődhetett a sztori. A csillag megjelenése nagyon vicces, a beszélő kecske tényleg erőltetett, a karakterek aranyosak. Egy estésnek teljesen jó volt.

Ez a mese korántsem volt annyira szörnyű, mint amennyi negatív kritikát olvastam róla.
Az animáció persze más volt, de láthattunk már ilyet más alkotásoknál is. Bevallom nekem ez a stílus kevésbé tetszik, ugyanakkor a képi világ gyönyörű, a lilás színárnyalatok nekem is a kedvenceim (a sárgával együtt pláne szép), tehát emiatt különösen tetszett.
A disneys utalásokból én jóval kevesebbet vettem észre, mint amennyi van. Én egy Tarzanra való utalást véltem felfedezni (ami ráadásul lehet nem is volt szándékos az alkotóktól XD), amikor Asha egy rajzon az édesapjával ül egy hatalmas fán. A végén lévő spoiler.
És akkor a történetről: nos, a sztori valóban érdekesen indul, a király ugyanis egy meglehetősen szimpatikus fazon, teljesen valid okból kifolyólag uralkodik úgy, ahogy. Mivel már előzőleg végignézte a családjának és földjének kapzsi vágyak miatti pusztulását, jogosnak tűnhet a szándék, hogy a jövőben mindenáron megvédje a körülötte élőket. Ezt úgy teszi, hogy a felnőtté válás küszöbén elveszi az alattvalóinak a legmélyebb, identitásukat meghatározó vágyait, amit azok abban a pillanatban el is felejtenek, tehát gyakorlatilag elveszítik a személyiségük egy részét. Rá lehet erre mondani, hogy a társadalmi egyensúly és jólét szempontjából ez egy bölcs és reális döntés és egy uralkodónak valóban dolga is, hogy a népét megvédje, de ahhoz nincs joga, hogy ennek érdekében az embereket megfossza az identitásuktól és a megélendő sorsuktól. Ez a felállás inkább hajaz egy diktatórikus utópiára. Tehát ha a motiváció eleinte nemes is volt, valljuk be, a király valahol útközben nagyon félresiklott és a történet elején már ezzel a félresiklott királlyal találkozunk. Asha elég jól ráérez, hogy ez nem helyes, megoldásokat is javasol, de a király kategorikusan elutasít mindent. Pedig az elején egész jól kijönnek, ráadásul a király segédet keres, alakulhatott volna ez a kapcsolat jobban is. Ez is mutatja, hogy az uralkodó felnőtt létére nem valami érett, vagy lehetséges, hogy csak a hatalom szédítette meg az évek során. Akárhogyan is volt, Asha mindezzel szembe száll, hogy kiszabadítsa az emberek álmait, amik – mint kiderül – a király óvó karjai alatt csak csekély valószínűséggel teljesülhetnek és amikor ez esetleg meg is történik, természetesen érezze magát minden kiválasztott borzasztóan megtisztelve (tipik manipuláció).
Érdekes, hogy a történet elején többször is elhangzik, hogy az arra érdemes személynek teljesül a kívánsága. Mondhatnánk, hogy egy erkölcsös király bizonyára a nemes szivek kívánságait fogja teljesíteni és egy ilyen húzással valóban elejét lehet venni a gonosz vágyak térnyerésének, de ha jobban belegondolunk, hatalmasat bukhat, ha nem csinálja felelősségteljesen, mert akkor tulajdonképpen az emberek életével játszadozik.
Bennem ezeket a gondolatokat ébresztette a történet, aminek során végül most is élesen elválik a jó és a rossz küzdelme és a jó felülkerekedik. Bár ez érezhetően gyerekmesének szánt történet, mégis mivel ilyen komoly kérdéseket vet fel, ezért megjegyzendő, hogy azért az effajta happy end csak egy irtó jószándékű, mindenfajta gonosz indulatoktól mentes, tulajdonképpen meseszerű világban reális.