Jégvarázs (Jégvarázs 1.) (2013) 81% 1101★

A Disney-mesékben eddig az volt a jó, hogy sokféle karakter volt; aranyos, vicces, fura, mókás, zsémbes, gonosz ésatöbbi, de idegesítő az nem. Hát most van. Még pedig Anna. Azt mondja, hogy szereti a nővérét, de közben meg sem hallgatja, oda sem figyel rá, csak megy a saját feje után, nagy mindentudóan, önző módon, felelőtlenül, és ezzel olyan helyzetekbe hajtja bele Elzát, amelyekbe soha nem keveredett volna, ha ő nem kotnyeleskedik bele. És ezzel nemcsak a nővérének és magának árt, hanem az országának is. Milyen hercegnő az ilyen? Én tökéletesen elégedett lettem volna azzal a befejezéssel, hogy spoiler. De hát nem lenne Disney, ha úgy érne véget.
Igazából Elza spoiler És azt hiszem Andersen is jobban szerette volna az én Hókirálynő variációmat a Disney-ével szemben.:)
Egyébként aranyos a film, de kezdenek nagyon sablonos, trendikké válni a Disney sztorik. Hiányzik már belőlük az igazi eredetiség. Ugyanarra az egy kaptafára mennek, gondolok itt arra, hogy mindig kell legyen, egy vicces figura ésatöbbi. Persze azért látszik, hogy profik már ebben, mert azért mindig szerethető a film, és látványban is odateszik, amit kell, mint pl. itt a jégpalotánál. És tulajdonképpen a stáblista utáni kis jelenet is rendben van. Egy szálat sem hagynak elvarratlanul, ha már…
Nem rossz, de a Macskarisztokraták, a Mulan vagy A legelő hősei sokkal jobbak ennél.

Nagyon kettős az, hogy kilenc csillagot adok erre a filmre.
Mert alapvetően nem, nem érdemli meg a hype-ot, szerintem. Persze, gyönyörű az animáció, látszik, hogy a Disney ezzel is nagyot ugrott a 3D animáció terén, a havas tájak, a jégcseppek a fákon, a ruhák, mind elképesztően jól sikerültek. A dalokból viszont, hiába adom meg a Let it go-nak, hogy egy rendkívül nehéz szám, sok kitartott hanggal, és becsülök minden énekest, aki ki tudja énekelni, nagyon sok az idegesítő, és a hype még annak is komolyan megártott, ami egyébként tényleg jó. A történet nem igazán kiemelkedő, a karakterek is bőven hagynak maguk után kívánnivalót – a humor pedig néha kicsit túl gyerekes és szerencsétlen.
Akkor miért kilenc csillag? Mert egy nagyon jó irány első lépése volt ez a film, és ezért becsülöm. Elsa ugyan még mindig abszolút érzelemvezérelt, de egy introvertált, szociális szorongással küzdő lány, akinek viszont saját véleménye van, ami gyökeresen szembemegy az alap Disney klisékkel (igen, én is nagyon szeretem azt a jelenetet, ahol közli a húgával, hogy nem, nem mehet hozzá egy férfihez, akit akkor ismert meg). A saját hibái okozzák a konfliktust, és magában kell megtalálnia a megoldást – ugyan van antagonista, de a fő problémát igazából Elsa okozza, és Elsa oldja meg. Ráadásul ő már nem hercegnő, hanem királynő – abszolút önálló, vezetői szerepbe kerülő karakter, aki, ahogy elfogadja magát, fokozatosan ezzel a szereppel is egyre jobban megbékél. Anna már sokkal klasszikusabb hercegnő, de ő is eljut addig, hogy átveri egy srác, kidobja az adott srácot, és felismeri, hogy volt mellette egy rendes, támogató partner, aki ugyan nem illik bele a hercegképbe, ami az ő fejében eredetileg élt, viszont értékes ember, aki megérdemli a figyelmét. És ugyan ott a szerelem, mint téma, de a legfontosabb eleme a filmnek egy testvéri kapcsolat, ismételten mutatva, hogy nincs szükség romantikára ahhoz, hogy valaki beteljesült, elégedett ember legyen. Egy klasszikus meséből, a hókirálynőből kifejezetten kreatívan dolgozva hozták ki ezt az üzenetet, ezt pedig nem tudom nem becsülni, és nem tudok nem örülni annak, hogy a Disney azóta is viszi tovább ezt a szemléletet – és hozza ki a filmeket, amik már sokkal kiforrottabban, de nagyon hasonló üzenetet közvetítenek.

Nem tudom, gyerekként mi lett volna a véleményem a meséről, felnőttként viszont határozottan úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja. Nincs bajom a cselekménnyel és a dalokkal sem, Elsa drámája is tetszik, de Anna és Olaf olyan szinten irritálnak már a puszta megjelenésükkel, hogy abszolút nem tudom élvezni azokat a jeleneteket, amikben szerepelnek.
Nekem a sötétebb hangulatú második rész jobban bejön.

Borzalmas, hogy miközben sokan az animéket szidják, hogy milyen gyerekesek, (Jogtalanul persze, hiszen magyarázd már el, hogy a lerepülő fejek és a fröcsögő vég, mióta „mesébe illő”.) addig szépen leülnek és megnézik 100x is ezt a borzalmat… Gratulálok! Akkor szerintetek ez nem gyerekes? Egyedül az idegesítően fülbemászó dalok mentik meg a teljes lehúzástól, ami alapkövetelmény ma már egy Disney alkotásnál, de az animáció, (Minden karakter egy-egy Aranyhaj karakterre hasonlított, ami úgy is szánalmas, hogy ugyanazok készítették.) a kiszámítható történet, a lapos poénok, az erőltetett mondanivaló és persze az egy sablonra épülő személyiségek teljesen hazavágták ezt az ok nélkül nagyra tartott darabot…

Mivel Szirmai Gergő nagyon dicsérte, lelkesen ültem be a moziba, hiszen ha egy pasinak tetszett a lányos mese, akkor nem lehet olyan rossz ugye…? Nos, azért a Disney nem lépett ki a saját árnyékából, természetesen volt idiótán viselkedő állat, meg a szeret ereje mindent legyőz…Újítás, hogy a női karakterek közötti testvéri kapcsolat a történet fő mozgatórugója, és nem az Igaz Szerelem a Tökéletes Férfivel. A zenéktől viszont letéptem volna az arcomat legszívesebben…miért kell negyedóránként kornyikálni valami jelentéktelen hülyeségről? Én ezt már gyerekkoromban is kínosnak éreztem, felnőttként pedig ütöttem a székem karfáját az olyan dalszövegektől, hogy „Abszolút semmi túlzás, ez szellemi szinkronúszás.” Adok én neked olyan szinkronúszást, hogy megemlegeted!

Hát nem tudom ki, hogy van vele, de engem nem hoz lázba ez a mesefilm. Végig unottan néztem az egészet, és se Anna sem Elsa nem lett a szívem csücske, bár a rénszarvas és Olaf cuki volt, és imádom a havat, de ez nekem nem is igazán jött be, nem is csoda, hogy eddig elkerültem ezt, pedig az unokahúgom is imádja.

Már nem egyszer láttam, de nagyon szeretem! Remek zenék vannak benne, aranyos történet, és a szereplők is nagyon jók! A kedvencem egyértelműen Olaf! Anna egy kicsit idegesített az elején, de a végére megjavult! Kristoff és Elza már az elejétől kedvencem, meg a trollok is! :D

Kedves kis mese szívmelengető történettel, szerethető karakterekkel és fülbemászó dalokkal. Imádom, rögvest megszerettem és már első nézésre a kedvenc meséim közé került. Sven a kedvencem és Olaf is nagyon aranyos, no meg a trollok is jópofák és viccesek. Tetszik, ahogy ábrázolják Anna és Elza testvéri kapcsolatát.

Még mindig imádom! Ebben a melegben különösen jólesett :) Elza forever :D

A kedvenc Disney mesém! Már nem tudom, hányszor láttam, de képtelen vagyok megunni. Tetszett az eredetisége, hogy Elsa már egy felvilágosult Disney hercegnő (később királynő) aki nem engedi Annát ész nélkül férjhez menni. Ezzel tulajdonképpen kicsit ki is figurázza a többi, naiv hercegnő karaktert, akiknél az instant-love volt a menő. Kristoff és Anna párbeszédei is pont ezért tetszettek. Valamint nem volt annyira kiszámítható a vége, mint a többi esetben. A dalok közül egyértelműen a Let It Go viszi a pálmát. :) Egyszerűen muszáj folytatni… :)

Sokkal többet vártam tőle, miután olyan nagy a hype körülötte. :( Tudom, hogy abszolút nem az én korosztályomnak készült, de általában szívesen nézem meg a meséket is. Ez viszont semmit nem adott nekem. Se tanulság, se igazán jó poénok. A látvány valóban szép, de kb. ennyi. Ez a spoiler fontos dolog, csak elég gagyin lett tálalva. Nincsenek igazán mély érzelmek, drámák, és a dalok sem tetszettek. Azt persze megértem, ha egy hatéves kislánynak bejön, ki ne szeretne olyan lenni, mint a Hókirálynő. Mégis, a mi időnkben (amikor én voltam annyi idős), egy Szépség és a szörnyeteg sokkal mélyebb és kidolgozottabb volt, össze sem lehet ezt hasonlítani azzal. Kár, hogy nincsenek már igazi Disney hercegnők. :(