Hófehérke (2025) 49% 113★

Hófehérke sosem tartozott a kedvenceim közé, szóval alapvetően nem is akartam megnézni a filmet egészen addig, amíg el nem kezdett áradni a gyűlöletcunami. Érdekelni kezdett és úgy döntöttünk egy verőfényes délután, hogy kiakasztjuk a cringe-mérőnket.

Voltak dolgok, amik tetszettek. A magyar szinkron például, Hófehérkével az élen, nagyon tetszetős. Én nem vagyok a szinkron híve, de megkockáztatom a kjelentést, hogy a magyar szinkronszínésző hangja szebb, mint Rachelé. Kuka meg egy tünemény, nem lehet nem imádni. Itt sajnos kifújt a dolog, mert ez a két komponens ért kettő-kettő csillagot.

A forgatókönyv szerintem pocsék. Értem én ezt az önálló hercegnőt, de a romantikus szál őszintén egy fokkal sem jobb, mint az eredetiben; teljesen mindegy, mi a másik fél „foglalkozása”. Rachel Zegler nem jó színész, nem szerethető az általa megformált Hófehérke karaktere (és ebbe nem számítottam bele azokat a dolgokat, amiket maga a színésznő mondott és cselekedett in real life) és könyörgöm, rúgja ki a Disney a fodrászt. Ez a haj ennek a hölgynek botrány, szabályosan elrondítja az arcát. Nekem nem tetszettek a jelmezek sem, nem keltették sem a szépség, sem az elegancia érzését. Gal Gadot… nos, nem véletlenül van tele az internet mémekkel róla. Az ő csilli-villi ruháitól mondjuk úgy éreztem magam, mint egy Eurovíziós Dalfesztivál döntőjén. Túl sok volt az egész. Jonatán az új Flynn Rider; én alapból nem szeretem ezt a karaktert, szóval szegény fiúnak nem sok esélye volt. Rajtuk kívül az összes mellékszereplő felesleges biodíszlet. Az eredeti Disney mesében sem nagy számok a dalok, tehát nem volt amit feljavítani számomra, de az új nóták is pont annyira semlegesek és a legkevésbé sem emlékezetesek lettek.

Nem hosszú film, mégis többször unatkoztam rajta. A történet tetőpontján nincs exsztázis, nem érzed igazából a hatalmas konfliktust, a megoldás meg totál hidegen hagy érzelmileg. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nézhetetlen, mert nem az. Cserébe gyenge adaptációnak gondolom és hiába elavult a régi mese, a nem létező gyerekemmel szívesebben nézném meg azt vagy a japán Grimm változatot.

Nos, lehet népszerűtlen leszek ezzel a véleménnyel, de nem vagyok hajlandó felülni sem az „ezt a filmet utálni kell, anélkül, hogy megnéznéd” sem pedig „elmegyek megnézni, hogy utána elmondhassam igaza van a fizetett agyatlan id*óta firkászoknak, ez egy sz-r film volt és most ódákat fogok zengeni arról, milyen sz@r volt, de amúgy önálló gondolatom nincs, csak agyatlanul bólogatok” vonatra…

Nekem tetszett. Nyilván, nem imádtam, attól messze áll, de tetszett. A főszereplő mondjuk szerintem pocsék választás volt (és nem azért mert más a bőrszíne – amit amúgy totál jól kivédtek egy új ”háttérsztorival” – hanem mert egyszerűen úgy irritál az arca, hogy azt elmondani nem tudom….), de Gal Gadot tényleg egy Istennő. A többi noname szereplő is szerintem jók voltak. Jonatán pl a film végére kifejezetten megtetszett. Kedvet kaptam utána nézni, hol látható még…. :D

Másik negatívum részemről az, hogy kb a film felénél úgy ültem, hogy: Basszus, az eredeti mesében is ennyit énekeltek? Baahw…

De amúgy részemről ennyit. Igen, a törpék elég furák voltak. Az elején igazából meg is ijedtem tőlük (xd), de őket is meg lehetett szokni. Az állatkák nagyon édesek voltak, a látvány, effektek szerintem szépek/jók voltak….

És persze Gal, egy istennő! Bár, ezt lehet már írtam. Mindegy, itt hagyom. :D Azért tetszett, hogy a végén ki lett mondva az igazság. spoiler Gonosz vagyok, de ami igaz, az igaz. :D

Tökre vártam ezt a filmet, mivel az 1937-es animációt gyerekként szinte rongyosra néztem. Már alapból furán kezdődött spoiler. És később sem lett jobb a helyzet, ugyanis az ijesztő CGI törpéktől szabályosan sokkot kaptam. Az sem tetszett, amikor Hófehérke rátalál a kis házikóra spoiler. Értem én, hogy újítás, de na…
Az egyetlen, amit dicsérni tudok, az a látvány. Tele van CGI-vel, ennek ellenére a díszlet nagyon szép, az állatok is aranyosak voltak. De ennyi az összes pozitívum amit erről a filmről el tudok mondani.
Ennek ellenére unalmas lett.
Felejthető, semmilyen mozi, nem ajánlom nagyon senkinek, egy nap múlva az ember valószínűleg már arra sem fog emlékezni, mit látott.

Sosem tartozott a kedvenc Disney meséim és a kedvenc hercegnőim közé. Szeretek Disney meséket újranézni élőszereplős változatban. Ez az oka annak hogy megnéztem. Többé kevésbé követték a mese cselekményét és még Hófehérke bőrszíne sem zavart. Az viszont igen, hogy az elején a piaci jelenetek Belle-re emlékeztettek a filmes változatból a felmosós / kastélyos jelenetekben pedig Hamupipőkét véltem felfedezni a rajzfilm változatból./ A végén a piros köppeny Piroskát juttatta eszembe. A csillagok számát Gal Gadot alakítása növelte meg. A Kukát alakitó színésztől több filmet is meg fogok nézni.

Olyan szinten uralta le az internetet 2025-ben az élőszereplős Hófehérke filmet körülölelő utálat, hogy az embernek a saját vele kapcsolatos gondolatait már kedve sincs leírni – elmondták és leírták már ezren. Nem véletlen azonban a gyűlölet és az utálat a mezei érdektelenség és lehúzás helyén, hiszen a Disney klasszikus meséi több generáció számára jelentettek meghatározó élményt, még az alapból 1937-es Hófehérke rajzfilm is, ami vélhetően csak az internet térnyerése és a kollektív ízlés leromlása révén kopott ki a lejátszókból idővel. Talán erre akart apellálni a Disney is, amikor elkezdte remake-elni az eredeti darabokat, és itt kell keresni a cég „haladó” és „woke” ideológiájának lényegét is. A Disney nem jófejségből és humánumból, elkötelezett világnézeti meggyőződésből alakítja át ezeket a filmeket turbó-reprezentációs melldöngetéssé, hanem mert ettől reméli a nézettséget. Nincs más a női, a kisebbségi és meleg Star Wars karakterek, sem az erős női vezetővé váló Hófehérke mögött, csak a pénz – vagyis a pénzéhség, és innentől az igazán érdekes kérdés az lehet, meddig húzzák még a buktákkal, hány projektjüknek kell gigantikusat hasalni a pénztáraknál ahhoz, hogy rájöjjenek, rossz lóra tettek, pontosabban rossz szemlélettel tervezték el jövőjüket és arculatukat.

Speciel a Hófehérke már tényleg annak az érának a terméke, amelyben a konkrét filmeknél sokkal-sokkal érdekesebb a stúdió által felkarolt rendezők és színészek botrányos viselkedése. Rachel Zegler őszinte és buta megnyilvánulása a mozi mikéntjéről és hogyanjáról lett annyira ikonikusan kínos, mint a rappelő Akolitus főszereplő, meg az interjújában férfigyűlölettel kacérkodó SW-rendezőnő. Tetézi ezt a Disney – szerintem – szándékosan provokatív hozzáállása a klasszikus alapanyagokhoz, és a képernyőkre hányt új filmek minősége. Minden a padlón van, semmi sem működik, nincs felvillantott érték. Ez a film és az eredeti Hófehérke pontosan úgy aránylik egymáshoz, mint a Kis Vuk és a Vuk, plusz mintha előbbi alkotói módszeresen lefitymálták volna a klasszikust annak maradi, ijesztő világnézetei miatt. Hát lehet erre utálaton kívül mással reagálni?
Egyébként a papírforma abszolút mértékben igaz a filmre: Zegler borzasztó, ahhoz képest is, hogy egy zöld háttér előtt felvett műanyag világban kell reprodukálnia egy rajzfilmkaraktert. Gal Gadot tökéletesen egy szinten van vele, valójában nem is értem, hogy nem tűnik fel a közönségnek, hogy ez a nő egy darab műanyag. A látványvilág abból a szempontból borzalmas, hogy sok szék között fekszik valahol a mélyben, mert az élő szereplőket szinte semmiféle valós díszlet nem veszi körül, és még a törpéket is animálták végül valamiféle álszent jóemberkedésnek hála. A zenék kapcsán javaslom a régi és a mostani hangsávok azonnali összevetését, megtudhatjuk általa, hogy 1937-ben még tudtak énekelni! A történetbe csempészett változtatások, hogy a cselekmény ne legyen weird, határosak az értelmetlennel, hosszasan lehet vitázni arról, mit is sugall ezzel a lányoknak a Disney, és hogy mennyire illeszkedik az egy egészséges ember egészséges életviteléhez (akár párba állítva a régi mesék régi karaktereivel, illetve az adott sugallatok erőszakosságával, szájbarágósságával).

Én sem fogok már meglepni senkit, tudom, de ez akkor is borzalmas. A negatív kritikák hírverése miatt mégsem fáj, mert mindenki erre készült, de itt tényleg nincs semmiféle mentőtényező. Ha egyébként a Disney bevállalja ezt a förtelmes attitűdöt, és azt tapasztalja, hogy a dühöngő értékelések és a „mindegy, milyen áron, csak beszéljenek a filmről” szemléletmód működik és bevonzzák a nézőket legalább a stream elé, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a cég most készíti el a klasszikus meséinek trash-változatait. Önmaguk Asylum Stúdiójává változtak. Ez is egy opció.
Kérek szépen ezek fényében egy élőszereplős Macskarisztokratákat (afro Thomas O'Pamacskával és ázsiai Hercegnővel) és egy haladó gender-felfogásban készült Micimackót is! Most már tényleg csak a poén kedvéért.

Nem volt ez annnyira rossz. De valahogy mégsem volt jó. A Disney+ segítségével a dalok közben szerencsére át tudtam váltani angolra, mert szeretem Rachel Zegler hangját ♥ Szegény lány, ha jobb minőségű kosztümöt kap és nem egy Willy Wonka parókát… *törött szív emoji*
És kövezzetek meg, de nem értem a nagy hype-ot Gal Gadot körül. Oké, szép, azt látom, de… azon kívül semmi. Az a nő nem tud színészkedni. A Wonder Womanben sem kedveltem. Az énekhangja se tetszett, ott maradtam a magyar szinkronnál. Ha nem ő lenne ebben a filmben, talán megkapná a 7 csillagot a film. Bármelyik Disneylandes Gonosz Királynőt felkérhették volna, sokkal jobbak lettek volna, for real.
A CGI törpéket inkább hagyjuk. Köszönjük, Peter! /sarcasm
A megváltoztatott cselekmény nem zavart, előfordult már ilyen Hófehérke történet. Az tetszett, hogy a szülei kaptak egy kis elősztorit :)

Rossz. De fele olyan rossz nincs, mint amennyire az idióta review bomberek nemzetközlileg látatlanba lehúzzák (1,6? A világ legrosszabb filmje?). Több újítás ártott neki, mint ami használt, de azért kapóra jött, hogy a „herceg” ezúttal rendelkezik némi shared backstoryval mielőtt elcsattan a csók. Akivel voltam (és akinek a kiléte kapcsán titoktartásra lettem kötelezve) megkérdezte tőlem, hogy ne vegyük-e meg rá a jegyet jó előre, hogy biztosan legyen? Jóízűt nevettem. Ketten voltunk a teremben.

Aki ismer az tudja, hogy hatalmas Disney rajongó vagyok – őszintén a sok negatívum ellenére is még mindig kiállok mellette, mondjuk azt hozzáteszem, hogy inkább a klasszikus Disney áll közel hozzám. Mindezek ellenére egyébként megpróbáltam nem gyűlölködve nekiállni a filmnek. Kisgyerekkoromban nagy kedvencem volt a mese, rengetegszer láttam plusz az illusztrált mesekönyv is megvolt, szóval tényleg odavoltam érte. Na de ezt is megpróbáltam félretenni, mert azért lássuk be az élőszereplős Disney filmek nagyon nem olyanok, mint a klasszikus mesék. Engem amúgy nem is érdekelt, hogy Rachel Zegler lett a főszerepre kiválasztva, még neki is akartam adni esélyt és egyébként olyan negyven százalékban nem volt vele bajom, viszont nem értettem mi ez a mimika, mit csinál az állával, hogy ennyire furcsa tőle az egész feje. De az az igazság, hogy majdnem mindenkivel ez volt a bajom a filmben, még Gal is, akit egyébként szeretek és jó színésznőnek tartok olyan furcsa arcmimikát használt néha, hogy azt sem tudtam hova tenni. A CGI nagyrészt nem zavart, mert a látvány szép volt és idézte is a mese hangulatát, bár kicsit inkább modernizálva, de tagadhatatlanul jó lett a látványvilág. Viszont a törpök borzalmasan sikerültek, senki sem fog tudni meggyőzni arról, hogy nem így van. Ellentétben a törpökkel viszont a kisállatok animációja szerintem aranyos és kellőképpen meseszerű volt, főleg a kis mókusok nagyon édesek voltak. Sajnos amúgy a jelmezek nem tetszettek, bár annak örültem, hogy megpróbálták a klasszikus ruhát megcsinálni Hófehérkének, de még azért finomítani kellett volna rajta. A zenék amúgy egész jók voltak, de nem maradandóak. Úgyhogy nekem egy gyenge közepes a film, a mesét még mindig jobban szeretem, de azt azért nem gondolom, hogy ekkora gyűlölet hullámot érdemelt.

Rosszabb, mint amire szakítottam.
A képvilága szerintem tök jó és szép. De feleslegesen sok az AI, mint pl ahogy tudom a törpök is valahogy így lettek készítve.
A táncok és dalok nagyja úgy van megcsinálva/előadva, mint ahogy azt színházban szokás színpadra: nagy „bumm” befejezés a zenében, mindenki szoborcsoportot alkot és megáll egy pillanatra minden – itt lenne a taps helye. De mivel ez egy film, nincs taps, nem kéne így megállni. Meg a táncmozdulatok is leginkább olyanok voltak amiket színpadon lát az ember. Nem használták nagyon ki, hogy egy szabadon mozgatható kamerájuk van, nem pedig egy fix helyen ülő nézőperspektívájuk.
Ezenkívül szerintem az egész stílus gyerekes volt nagyon. Mármint olyan beszédstílus, szövegkönyv, mint amit a NickJr.-on adtak régen. Inkább van ez a film gyerekeknek szerintem, mint felnőtteknek bármennyire. Amivel nem is feltétlenül lenne baj, ha mondjuk a többi adaptáció is ilyen lenne. De nem, azok is inkább „rendesek”, felnőtteknek inkább. Illetve szerintem az eredeti Hófehérke se ilyen gyerekes, hogy azért legyen az élőszereplős olyan.
Még csak egynek se ment el, de hát mit tenni..

Olyan érzésem van mintha csak kényszerből csinálták volna meg a filmet, ilyen mindegy hogy sikerül csak legyen meg hozzáállással. Mert voltak benne jó ötletek, de sajnos több lett az inkább hagyjuk dolog.
Rachel Zeglernek nagyon rosszul állt ez a haj, picit hagyhatták volna hosszabbra kevésbé nézett volna ki idiótán. Plusz szerintem nagyon nem jól játszott az arcával, olyan erőltetettnek éreztem a mimikáit.
A törpök… Na onnantól kezdett el ez az egész katyvasz a süllyesztőbe merülni mikor felbukkantak… Nagyon ocsmányak lettek, mint ha valami gumi bábukat raktak volna az ember mellé.
És hogy azért a jót is megemlítsem, a látvány nagyon szép volt. Amennyire rondák lettek a törpök, annyira jól sikerültek az erdő állatai, a mókusok olyan cukik voltak!
A mesében is felbukkanó dalok szerintem nagyon jól lettek modernizálva, hetekig a Hej hót fogom hamisan fütyülgetni. :D Plusz tetszett hogy a „herceg” kapott történetet és nem csak úgy volt.
A magyar szinkronnal sem volt gondom, szerintem jó lett.