Egyszer volt, hol nem volt, volt egy gyönyörűséges hercegnő, Hófehérke, akinek életét pokollá tette a féltékeny királynő. A kastélyból elűzött Hófehérke hamar otthonra talál az erdő mélyén hét szeretetre méltó és szeretetre éhes törpe házikójában, akik lelkesen fogadják a jövevényt. De Tudor,… [tovább]
Hófehérke és a hét törpe (1937) 512★
Képek 42
Szereposztás
Kedvencelte 56
Várólistára tette 42
Kiemelt értékelések
Gyerekorom egyik kedvence. Rengetegszer láttam már, talán az egyik legtöbbször látott mese ez. Megvolt a törpe ház, a 7 törpével és persze Hófehérkével, menyit játszódtam vele! :D Szeretem ezt a mesét mert aranyos, imádom benne a törpéket Kuka és Morgó volt a kedvencem, olyan kis aranyosak. Az állatok is nagyon menőek,hozzánk is jöhetnének takarítani! :D
A zenék fantasztikusak! https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…
Nagy kedvenc ez! :D
Anno gyerekkoromban ezt is vagy 1000x is láttam, de nem igazán lett nagy kedvencem. Tetszik még mindig, jó kis mese, de mégsem a kedvencem. XD spoiler A törpöket pedig még mindig nagyon bírom, főleg Kukát, és Morgót, meg Tudort. XD Az állatok is annyira cukik, a látvány is jó. A dalokat pedig nem igazán szeretem. :/ Hófehérke nekem most kissé fura volt, és erről csak @BlueDeath Hópihéje tehet, sokkal jobban szeretem Hópihét, mint ezt a Hófehérkét. XD A herceget se csípem. XD A boszi, mostoha nem rossz gonosz, de nem is annyira ijesztő. XD
Gyerekként a frász kerülgetett ettől a rajzfilmtől, tele van furcsa, félelmetes jelenetekkel, magáról a koncepcióról nem is beszélve. És ez egy olyan Disney mese, aminek a zenéit sem szeretem kifejezetten. Egyébként nézeti magát, felnőttként nyilván nem okoz traumát, Hófehérke meg a maga akkori amerikai ideáljával, hogy legyen szép, bájos, főzzön-mosson-életképtelenkedjen, egy idő után elfogadhatóvá vált, ha nem is kedvelhetővé. Viszont, ami biztos, hogy a látvány szép és igényes.
Életemben először elsős koromban láttam mesemoziban hétfőn reggel 8-kor, mert minden második héten délelőtt napközivel kezdtünk, és nekünk még volt bérletünk a mesemoziba. Imádtam, főleg az állatokat, ugyanakkor féltem a banyától. A Hej hó, hej hó dal pedig örökre beragadt. Sokszor láttam már, de talán vagy 15-20 éve utoljára.
Most viszont megakadt néhány részleten a szemem. Hófehérke mielőtt az erdőbe megy a vadásszal, jól átöltözik a rongyokból, még magassarkút is vesz, hiszen erdőjárásra az az ideális. … A törpehangszerek zseniálisak: a halklarinét, a nyuszi-bagoly orgona, a madárbőgő. Remek fantázia. Viszont a polkázó, jódlizó törpök elég progresszív. … A teknősnek nincs barátja, szegény, elég hendikepes. … A két keselyű fejtörést okoz. Hogy kerültek ők erre az éghajlatra, ráadásul erdőbe? … A kastélyhoz tartozó folyó, és a banya a ladikkal teljesen a homályba veszett nálam, és arra sem emlékeztem, hogy a törpék üldözésének köszönhetően a banya póruljár… Ráadásul a végén az a feléledés olyan Csipkerózsikás, míg nekem valami köveken megbotlás és egy kiköpött almadarab rémlik. Gondolom túl sok adaptációt láttam már…
Mindenesetre ez a mese több, mint 80 éve uralja a terepet, és minden joga meg is van hozzá, még mindig remek. Ami meg kis hibája akad, az a korszelleme és az úttörőségéből fakad, így az nem róható fel neki. Nem is akarom. Még mindig imádom. Bájos és részleteiben nagyon ötletes.
Régen sem szerettem. Most így megnézve, azt mondom, hogy ez horror. De komolyan. Hófehérke meg betör egy házba, kitakarítja, alszik benne, átveszi az uralmat, és parancsolgat hét felnőtt törpének, akik rosszabbak, mint a gyerekek. Ja, furcsa, ijesztő, gyerekként és most sem szerettem.
Az ember onnan tudhatja, hogy túl sok huszadik századi irodalmat olvasott már, hogy Hófehérke törpékhez költözésében észreveszi egy diktatúra megalapozását és megszilárdítását.
Komolyra fordítva a szót: tudom, hogy ez a mese egy igazi Disney klasszikus, mégis egészen tíz-tizenegy éves koromig kimaradt az életemből (és már akkor se igazán tetszett), így képtelen annyira lenyűgözni, mintha a legtöbb rendes gyerekhez hasonlóan négy-öt évesen láttam volna.
Valószínűleg a fentebbiekből adódik a szkepticizmusom, de… Hófehérke veszettül idegesítő. Végtelenül buta és irritáló, nem is csodálom, hogy a mostohája meg akarja ölni.
A törpék csetlés-botlása sem igazán kötött le – pedig sajnos ez teszi ki a játékidő nagy részét. Voltak aranyos megmozdulásaik, elismerem, de összességében ez a szerencsétlenkedő cukiskodás nekem sok.
Akit igazán tudtam értékelni, az a gonosz királynő (habár szerintem a fentebbiekből is lejött, hogy majd' felnőtt fejjel már neki szurkoltam :D ), nem tudom, gyerekként ez mennyire lehet ijesztő – tippre nagyon –, de nekem bejött az ő részeinek komorsága.
Side note: Azért őszintén, ha a királynő olyan gonosz és ravasz lett volna, mint állítják, akkor Hófehérkét változtatja öreggé és csúffá, nem saját magát. Komolyabb büntetés lenne Nyafka hercegnőnek, mint az élőhalál, ráadásul zicher, hogy nem az első szerelmes csók töri meg a varázslatot. (Asszem gonoszabb vagyok, mint a gonosz királynő. Muhaha.)
Minden elismerésem a filmé, félreértés ne essék, és szeretem magát a történetet, de azt hiszem, ezt lehetett volna sokkal-sokkal jobban is.
Emlékszem, az egyik karácsonyi ajándékom egy Hófehérke videókazetta volt.
Rengetegszer újranéztem a mesét, persze a boszorkánytól mindig féltem, de bátran szembenéztem vele. Aztán egyszer bekapta a videó és képtelenek voltunk kiszabadítani. Azok után kénytelen voltam többször is kikölcsönözni, hogy újranézhessem, de a varázsa azóta sem kopott meg.
A hét kis törpe, Hófehérke, a gonosz mostoha, a herceg, a vadász és a kedves kisállatok sosem múló élményeket adnak kicsiknek és nagyoknak. Nem véletlenül sírtak rajta anno a moziban az emberek. Ez a mese úttörő volt minden tekintetben. :) Nem mellesleg Hófehérke személyében megelevenedett az első Disney hercegnő. :)
Ennivalók az állatok és a törpék, de nem nézetném meg kicsi gyerekkel, a királynőtől rendesen kirázza az embert a hideg :D
Huuu de nem szeretem a gonosz mostohát, mind a mai napig félelmetesnek találom. Aranyos és kedves mese, de régen sokkal sokkal jobban szerettem. Most jó volt újranézni, de nem hatott meg egyáltalán. Viszont Kuka a kedvenc törpém:)
Népszerű idézetek
Hófehérke: Talán már mosakodtatok?
Tudor: Talán igen… Igen! Mosakodtunk!
Hófehérke: De mikor?
Tudor: Mikor?… Mikor… Ja, vagy te kérdezed, hogy mikor! Hát a múltkorában. A múlt héten… a múlt hónapban… a múlt évben… szóval nem régen.
Valamikor réges régen, élt egy csodaszép kis hercegnő úgy hívták, Hófehérke. Mostohaanyja, a királynő hiú és gonosz teremtés, durva rongyokban járatta, piszkos munkákat bízott rá, hogy Hófehérke szépsége rejtve maradjon.
A Gonosz Királynő mindennap a varázstükre elé állt és így szólt:
Varázstükröm mondd meg nékem, akad-e párom szépségben?
Amíg a tükör így felelt: Te vagy a legszebb a világon.
Hófehérke biztonságban volt.
Hófehérke:
Elmondjam szívem titkát?
Megőrzitek, tubicák?
Csodakút az, mit szemünk lát.
Kiálts fel! Mi volna jó? Szíved óhaját.
Míg várod, hogy csendül a szó, már teljesült a vágy.
Úgy várom (úgy várom), jöjjön értem el.
A párom (a párom) ma még (ma még).
Megkérlek (megkérlek), az én hercegem
Szép délceg (szép délceg) legyen! (legyen)
A vágyam (a vágyam), hogy két szép szemét
Hadd lássam (hadd lássam) ma még.
Herceg:
Zendül az ének, szívemből hozzád száll.
Téged kereslek lányka, hozzád hozott az út.
Lényed csodás varázsa, angyali bája szerelmet gyújt!
Két szép szemed sugára nékem mély vizű tó.
Te légy hát szívem hű párja!
Ó, lányka, kevés e szó.
A kipp-kopp-kipp-kopp-kipp-kopp-kipp
Napi száz kis koppantás,
Mert kipp-kopp-kipp-kopp-kipp-kopp-kipp
A hét kis törpe ás.
Te drága kő, jaj, bújj elő!
Gyere kipp-kopp-kipp,
Sok a csodagyémánt itt.
Gyere, áss! (Gyere, áss!)
Gyere, áss! (Gyere, áss!)
Hisz’ a gyémánt szikrát hány!
Hát, kipp-kopp-kipp-kopp-kipp-kopp-kipp
Ha szép a nyár idő.
Lám, kipp-kopp-kipp-kopp-kipp-kopp-kipp
Hét törpe ásni jő!
Van sok gyémántunk, csillogó.
Még a rubintunk is millió.
Bizony azt volna még tudni jó,
Hogy mindez mire való.
Hej, hó! Hej, hó!
Hej, hó! Hej, hó!
Hej, hó!
Hej, hó! Hej, hó!
Víg dalt dalolni jó!
Hej, hó! Hej, hó!
Hej, hó!
Hej, hó! Így dalt dalolni jó!
Hej, hó, hej, hó!
Hej, hó! Hej, hó!
Hej, hó! Hej, hó!
Hej, hó! Hej, hó!
Hej, hó!
Hej, hó! Hej, hó!
Víg dalt dalolni jó!
Hej, hó! Hej, hó!
Hej, hó! Hej, hó!
Hej, hó!
Víg dalt dalolni jó!
Hej, hó! Hej, hó!
Hej, hó! Hej, hó!
Hej, hó!
Víg dalt dalolni jó!
Hej, hó! Hej, hó!
Hej, hó! Hej, hó!
Hej, hó!
Kicsi szíved ha fáj, zengj egy dalt, ragyog újra a nyár,
A szép napsugár, és a gond elszáll.
Ha a hangod zenél véget ér a homály és az éj,
Friss hajnali szél pajkos táncra kél.
Mit segít az „Ó, jaj!”, a sírás, a sóhaj?
Gyógyír ma éneked, élvezd szép varázsát, báját!
Dalolj hát, kicsikém! Rügy fakad a zöld ágak hegyén.
Nem búsulok én, Új remény int felém.
Ho-la-la-ee-ay, ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay-ee-la-ee-ay-ee-lee-ay
Ho-la-la-ee-ay, ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay-ee-la-lee-ay-lee-o-lee-ay
Ho-la-la-ee-ay, ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay-ee-la-ee-ay-ee-lee-ay
Ho-la-la-ee-ay, ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay-ee-la-lee-ay-lee-o-lee-ay
Vidor:
Ha lábam egyszer táncba kezd
Lerúg az cipőt, zoknit.
De hiába mostam én ma meg,
Mert most is csetlik-botlik.
Törpék:
Hajjaj, ez furcsa dal,
Na hátha mégis jó!
Ki énekelni nem akar,
azt rúgja meg a ló!
Szende:
Fára kergettem egy vén
Tigrist a déli sarkon.
Ő rám pottyant, jajgattam én,
Még azt sem mondta, pardon!
Törpék:
Hajjaj, ez furcsa dal,
Na hátha mégis jó!
Ki énekelni nem akar,
az nem közénk való.
Ho-la-la-ee-ay, ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay-ee-la-ee-ay-ee-lee-ay
Ho-la-la-ee-ay, ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay-ee-la-lee-ay-lee-o-lee-ay
Ho-la-la-ee-ay, ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay-ee-la-ee-ay-ee-lee-ay
Ho-la-la-ee-ay, ho-la-la-ee-ay
Ho-la-la-ee-ay-ee-la-lee-ay-lee-o-lee-ay
Olyan szép volt még holtan is, hogy a törpéknek nem volt szívük eltemetni a földbe.
Üvegből és aranyból koporsót készítettek, és örökké mellett virrasztottak. A herceg, aki mindenütt kereste őt, meghallotta az üvegkoporsóban alvó lány hírét.
Hej, fütty és nóta szól.
Lám, így a munka dalra gyújtva szórakoztató.
Csak serényen, kis seprű, mint a méhek, zümm-zümm-zümm!
Így nótát fújva pár perc múlva készen is leszünk.
Sok tányér, csésze, tál oly régen várja már,
Hogy fenn a polcon úgy ragyogjon,
Mint a fényes napsugár
Hej, mossunk gyorsan, versenyezzünk, ki az ügyesebb!
Hej, fütty és nótaszó!
Szép emlékét őrzöm,
nem felejtem őt!
Más vágyam nincs, csak Ő
és szívem álmot sző.
Én csak őt látom, azt álmodom,
értem jő majd egy boldog napon.
Két szív, ha összeforr, lágy szellő dalt dalol.
Nincsen tél, csak nyár.
Ó, édes várva várj, és boldogság jő, jöjj már!