Sérülés (2015) 80% 99★

Elismerem, ami itt történt fontos volt. A színészekkel sincs semmi problémám. A téma is érdekelt. A megvalósítás is szerintem egész jó. Mindennek ellenére a film számomra elég laposra sikeredett. Gyorsan meg volt a felfedezés, aztán a hangsúly a fogadtatásra került, és egy idő után olyan vontatott lett. Kb. a feléig tartotta a figyelmemet, aztán már el-elkalandoztam. Lehet, hogy a sportfilmek elleni tiltakozásom meg az amerikaifoci-ellenszenvem az ok. Lehet, hogy el vagyok szokva a drámáktól. Lehet, hogy csak fáradt voltam közben. Majd egyszer újranézem talán, ha frissebb leszek.

Hihetetlenül kellemes csalódás ez a film. Hiába két óra, végig abszolút érdekes marad, és nagyon szépen végigviszik benne a szálakat. Olyan szépen, hogy az ember nem győz közben szörnyülködni. Komolyan döbbenetes, hogy valóban ilyen gerinctelenek tudnak lenni az emberek, ilyen lelketlenek… A pénzért. A sikerért. Népszerűségért. És az az egészben a legszomorúbb, hogy mindez tulajdonképpen napjainkban is pont ennyire aktuális, hiszen bármilyen területre könnyedén rá tudjuk húzni ezt az úgynevezett sablont.
Omalu személye számomra végtelenül szimpatikus, tényleg rá lehet fogni – még ha morbid is, hogy – igazi „művészlélek”. Széplélek. Bevallom, mire a történet végére értünk, sikerült az észjárását is kiismernem és már pontosan láttam előre a döntéseit. Nagyszerű ember, és végtelenül művelt, intelligens. (A kiemelkedő intelligenciája pedig nem csupán szellemi, de érzelmi is.) Én úgy gondolom, jól döntött, de hát várható volt, hiszen neki ez volt az élete…
A film egyedüli „gyenge pontja” nálam a szerelmi szál. Én túlságosan gyorsnak találtam, még akkor is, ha esetleg a valóságban is ennyire „rákapcsoltak” a felek. Nem tudok azonosulni az ennyire gyors szerelembe esésekkel…
És akkor végül egy mondat Alec Baldwinról is: hát, először megijedtem. Az első órában csak egyetlen, rövid ("hangos") jelenete van, de aztán közben azzal nyugtatgattam magam, hogy egy ekkora nevet csak nem rángathattak be ennyi melóra egy ilyen filmbe?… És, végül igazam lett. A második etapban már nagyon sokat bukkan fel, szerencsére. Tetszett az alakítása, különösen, amikor cinikuskodnia kellett. Az nagyon jól áll neki. :-)
Will Smithnek pedig – mivel, ha eddig nem lett volna egyértelmű – minden elismerésem. Nagyon szép alakítás, örültem, hogy láthattam. Több ilyenben kéne szerepelnie és nem olyan vackokban, mint amikben általában benne van. :D

Egy nagyon jó film egy szomorú témáról. Én nem is a konkrét estere gondolok, hanem annak kivetítésére a társadalom egy hibájára. A legtöbb esetben a pénz mindenen felül áll, még ha életekről is van szó. Az NFL az egyik legjövedelmezőbb üzlet az Egyesült Államokban és sajnos a vezetőit leginkább a pénz vezeti, mint szinte az összes nagyvállalatot. Ráadásul a filmben látható új vezető sötét, mint egy pár rendőrcsizma. De ez egy hosszabb téma lenne és kevésbé a filmről szól.
De visszatérve a filmre a maga egyszerű történetmesélése teszi olyan érdekessé, mindenféle hatásvadász elem nélkül, amit a kiváló színészi alakítások teszik emlékezetessé. Különösen Will Smith bizonyítja már sokadjára, hogy kitűnő színész. Kellenek az ilyen a filmek, de érdemes utánaolvasni is a megnézése után. Az amerikai foci, mint sport számomra a világ legjobb sportja, mert kevés olyan sport van, ami ennyire összetett és fordulatos tud lenni. Sajnos a sport nem tudja kiválasztani a vezetőit.
Tudom kicsit összevissza írtam, de annyira összetett a dolog, hogy most így sikerült.
(A végén Junior Seau-s résznél összeszorult a torkom. Még láttam kvázi élőben játszani a tv-ben és sosem felejtem el, mikor törött karral, férfiként a saját lábain sétált le a pályáról…)

Jó film volt, korrektül mutatta be Dr Omalu történetét, a patológusét, aki elsőként mutatta ki a CTE létezését az amerikai focistáknál. Kiderült az is, hogy mennyi érdek szólt amellett, hogy a betegségre ne derüljön fény, a sport népszerűségére gyakorolt potenciális hatása miatt jelentős ellenszélben publikálta a kutatásait. Amennyire rálátok a helyzetre, ezek a félelmek alaptalanok voltak, az amerikai foci népszerűsége töretlen, hetente tízmilliók nézik a meccseket, és ki tudja, mennyi áldozatot követel ma is a sportág.

Szeretem az igaz történeteken alapuló filmeket. Ráadásul a nyomozás, a boncolás a krimik fő eleme, ami szintén nagy kedvencem.
Félelmetes, hogy a világban mennyi igazságtalanság történik, amikről évekkel később szerezhetünk csak tudomást, mert a „nagy szervezetek” eltussolják a dolgokat.
Mennyi ártatlan sportoló halt meg, csak azért, mert akadályozták egy profi kutatóorvosnak a munkáját. Sosem támogattam az élsportot…
Will Smith remekül játszott, még mindig olyan kisfiúsnak látom :) A „felesége” gyönyörű nő, az egész filmet áthatotta a szeretet és a nyugalom érzése.
Kedvenc lett!

Will Smith mindenféle szerepben képes helyt állni, itt is valami remek volt. Eleve szeretem az olyan filmeket, ahol leleplezik a mocskos világ hazugságait, így ez is nagyon bejött. Nem tudok szinte semmit az NFL-ről, de ez felháborító! Érdemes megnézni!

Sokkal többet vártam ettől a filmtől. Jól indult, de kb az egyharmada után ellaposodott, a végén szinte már untam.
Pedig nagyon jó a téma, egyébként is érdekel ez a közeg, amiben játszódik, Pittsburgh az összes „rozsdájával” együtt nagyon szépen van fotózva. Sokkal többet lehetett volna kihozni az alapötletből szerintem.

A film nagyszerű, nem gondolom, hogy bármit is eltúlozna és nincsenek benne hatásvadász pillanatok sem. Tényszerű és egyenes, ugyanakkor azt gondolom, hogy miden józan ítélőképességű emberből indulatot vált ki. Személy szerint nekem felfordulom a gyomrom ettől az egésztől, ettől a világtól, a manipulációtól, az önös érdekektől és az emberi ostobaságtól.
Ha az emberek nem azzal töltenék az idejüket és a pénzt, hogy megpróbálják elbagatellizálni a komoly veszélyeket és elhallgattatni azokat, akik felhívják ezekre a figyelmet, hanem megpróbálnának megoldást keresni rá, értékes időt nyernék, és rengeteg életét menthetnénk meg.
Azt még „megértem”, hogy azok, akik pénzt látnak a sportban miért akarják elhallgattatni azokat, akik a sport jövőjét kockáztatják, azt viszont sosem fogom megérteni, hogy az egyszeri emberek, akik csak pusztán a tévéből nézik a játékot, vagy kicsiben játsszák a sportot, miért nem hajlandóak tudomásul venni, hogy baj van. Arról nem is beszélve, hogy emberek még mindig elég nagy százaléka hisz abban, hogy ha a tévében, számukra nagyra becsült emberek azt mondják, hogy nincs baj, akkor nincs. Ha valamire azt mondják, hogy nem káros, az nem az. Mondván úgy sem merik megtenni az emberiséggel. Aztán amikor meg megtörténik a baj, csak hápognak, hogy nekik nem szólt senki. Ez persze nem csak az amerikai focira és természetesen nem csak a sportra igaz.
A film nagyszerűen mutatja be, hogy korunk, jelen esetben az Amerikai Egyesült Államok, legtöbbre értékelt és talán egyik legdurvább sportja, az amerikai foci, idiótákat csinál nem csak a játékosokból, hanem a nézőkből is.