Ki vagyok? Játék zóna

Az emberre sok veszély leselkedik, ha olyan icipici állat, mint én. Például a vihar, mert úgy felkapja, mint a papírsárkányt. Ilyenkor jó, ha van egy sál a nyakam köré tekerve. Vagy az özönvízszerű esőzés. De olyankor le tudom írni da-da-dadogva a nevemet. Vagy ott vannak a Januárok. Ha fennáll a veszélye, hogy a közelben ólálkodnak, lefelé kell nézni. Én nagyon jól tudok lefelé nézni. A nagyapám egy tiltó tábla után kapta a nevét, ez van a házam előtt. De erről az otthonos lakról hajlandó vagyok lemondani, ha a barátomnak szüksége van rá.

Ki vagyok?

@LukeSkywalker kedvéért:

Pty-pitty-putypiripitypiripitty. Prrrttty-pipipittypurupuripityeripitty, perupiperipityiripityerprupitty, tyityipityipetyipirtyiprrrrityityityipiriputyi, pityipirty. Ptyptypirtyipiripirtyipittyrrtytytyirpitttty. Rrrppprrrtypirttyipiprpiripirtyttyprr, purtypityipurrr, ptyirrirripitty, tttttyrrrtttytttyrrrrppp, piiiiitttypirrrttytttypi. Purrupppurrrttty kráááwwwww prrtytttypiri, pitypirppiripiripiripiri tyipiripityi!

Putyprrripi?

Fordítás:
Tervezőmet nem ismertem. Fiatalabb koromban diplomáciai körökben mozogtam, de igazán akkor vett fordulatot az életem, amikor néhány tervrajzot bíztak rám. Ekkor kezdődtek a nagy kalandok. Számítógépes ismereteimnek köszönhetően hulladékzúzót irányítottam, szolgálatot teljesítettem egy harcijárművön, egy trágyakupac mojitóját szolgáltam fel, és majdnem feláldoztak istenüknek a miniplüssmacik. Többször a színesfém-hulladék szintjére amortizálódtam, de hála a mérnököknek és a technikusoknak, mindig helyrepofoztak olyannyira, hogy jobban csillogott a titánkültakaróm, mint újkorában.

Ki vagyok?

Nem kedvelem a harcoskodást, mégis meghalok a haverom helyett, amíg ő próbál felszedni egy pipit. Azért énekelek közben, mert mégis stílusosan kell ezt csinálni.

Sunyiban videóra veszlek, ha már nem leszel – illetve készülsz nem-lenni –, majd a főnökömmel erre romantikázunk.

Szervusztok!
Igazán nem akarok zavarni, de ezt feltétlenül el kell mondanom. Bejöhetek? Épp vacsoráztok? Remek. Akkor én is megvacsorázom veletek.
Képzeld el! Egyesek azt állítják rólam, Rólam! Na szóval azt merészelik mondani, hogy rosszindulatú, nagyszájú és zsugori vagyok. Cöh…kikérem magamnak…ez aljas rágalom. Én? Aki támogatja a fiatalokat az új lakás vásárlásában? Én? Aki oly gyakran látogatom őket, mint a saját anyjuk sem? Én, akinek minden erejét és idejét drágasógórnőmről való együttérző gondoskodás teszi ki? Én? Én? Ez vérlázító. Felháborító!
Inkább adj egy korty bort inni. A vizet nem bírom, annyira klóros….ah…Még egyet. Úgy felhevültem…ne is tedd el…még a végén megpimpósodik.
Úgy felzaklatott ez a história, el is felejtettem ki vagyok.
Ki vagyok?

Ugyan van egy krónikásom, de azért én is leírom, ki vagyok, hátha a deák mégsem tudna írni. Lovag vagyok, de a puszta kezes harc a legkedveltebb fegyvernemem. Általában a gyengébb fél oldalára állok, kiegyenlíteni egy kicsit az erőviszonyokat. Így kerültem legutóbb a spanyol táborba. Békés csetepaténak indult, amihez csak annyi közöm volt, hogy én is ott voltam, de amikor a csigazabálók megsértették nemzetemet, már becsületbeli üggyé vált az egész. A spanyoloknak amúgy sem jött rosszul pár napnyi fegyvernyugvás. Csak össze kellett szedni egy kisebb lovagcsapatot, ráadásul mind honfitársaimnak kellett lenniük. Finom kis bunyó volt!

Ki vagyok?

Két tudóssal és egy zenésszel ezernyi világba látogatok el. Csak nem találok haza.
Ki vagyok?

A barátomat megölték. A nyomozó a házába fogadott, míg kézre keríti a gyilkost. Azt mondja, ha néhány pofonegyszerű szabályt betartok és kussolok, jól ki fogunk jönni egymással. Csak tudnám, hol fogok aludni. Egyik sem az én szobám.

A feleségem nem mer dohányozni az anyja jelenlétében. A fiamnak annyi a dolga, hogy alig marad ideje segíteni nekem: a tengerimalac, a fogmosás, a lecke… A lányom nagyon rosszul viseli a hideget. Az apám nem valami sokat tud az elektromosságról. Az anyám még most is emlékszik a gyermekmondókákra. Az apósomnak muszáj ennie, hogy bevehesse az orvosságát. Az anyósom gyantázza a felső ajkát, bár nem látszik. A szomszédaimnak valaki széttörte a sztereóját. Az unokatestvéremnek nagyobb a szíve, mint az agya. A főnököm fizetés helyett pipereklub tagságot küld. Én pedig kalóriamentes, szilikonalapú kenőanyagokkal dolgozom.
Ki vagyok?

Azt hittétek, jó móka lesz, mi? Megszeditek magatokat egy kis pénzzel? Annyi eszetek volt, hogy szigetre építettétek, de nem gondoltátok át ezt rendesen… Mindenesetre kösz az ügyvédet, finom volt, csak kicsit rágós.

Ki vagyok?