A klónok támadása (Csillagok háborúja II.) (2002) 72% 741★

Tudom, hogy sokan nem szeretik ezt a részt, de számomra visszaidézi a gyerekkoromat, akárhányszor látom. Emlékszem, hogy ültünk tátott szájjal a moziban, azt képzeltem, hogy én vagyok Padmé, szerelmes voltam Anakinba és körülbelül ekkor szerettem meg az egész univerzumot. Szóval mindig visszajönnek ezek az érzések, még Anakin szörnyen cringe monológja közben is, és boldogságot érzek. Ez van. Ami a cselekményt illeti, nekem azzal sincs különösebben nagy problémám, mindig érdeklődéssel nézem, sokadjára sem unatkozok rajta. Szeretem ezt a részt és pont.

Ez a része is tetszett nekem. Izgalmas volt, látványos, a zene, az akciójelenetek is jók voltak, bár a legtöbb inkább a vége felé volt látható, de így is eléggé élvezhető volt. :-) A szereplők még mindig nagyon jók. Obi-Wan Kenobi, Anakin, Padmé még mindig szerethetőek. Bár Anakin és Padmé szenvedős románca néhol kicsit már sok volt, mint akciójelenet, de így is jó volt. Yoda pedig amilyen öreg, olyan fürge harc közben, és amilyen arcot vágott erőlködés közben. :-) Hayden Christensen és Ewan McGregor számomra abszolút kedvencek lettek. :-)

Oké, tény, hogy a leggyengébb film az első és második trilógiából. Szerelmi szenvedés, Anakin hisztizik, Obi-wan szuper, Anakin hisztizik, Padmé legalább talpraesett, Anakin hisztizik… nos, igen. Viszont ennek ellenére én összességében szeretem. Obi-wan tényleg szuper, nagyon szerethető a szála érdekes. A világ tovább tágul, új helyzetek, helyszínek, lehetőségek, részletek derülnek ki, amiket utána a Klónok háborúja, és a sorozatok tovább mélyítenek és boncolgatnak. Anakin hisztizik, de valamennyire én személy szerint rá tudom fogni, hogy egy tizenkilenc éves kamasz/fiatalfelnőtt, aki alá egy kicsit túlságosan is adták a lovat a „te vagy a kiválasztott, ilyen erős vagy, olyan erős vagy” témával, majd megpróbáltak korlátokat állítani, csak kicsit későn. Padmé tényleg talpraesett, észnél van, és egészen korrektül kezeli a szituációt, elgondolkodtató megnyilvánulásai vannak. A szerelmi szál valóban elég erőltetett, és őszintén fogalmam sincs, miért nem tudtak rájönni a nyilvánvaló kompromisszumos megoldásokra (pl. „Jó, szeretjük egymást, Jedi tilalmak, stb. Mi lenne, ha megegyeznénk, hogy várunk két-három évet, mindketten haladunk az életünkkel, aztán találkozunk, kiderül, hová jutottunk, változtak-e az érzéseink, és ha nem, akkor valószínűleg minket tényleg egymásnak teremtettek, és megéri ezért feladni a Jedi és politikai karriert.” Ennyi.), de azért akadnak szép jelenetei.
A karok lábak meg repülnek, mint mindig.
Kicsit régi, de bővebb értékelés a blogomon: http://todaywiggin.gportal.hu/gindex.php…

Unalmas. Nem történik semmi izgalmas, csak a 'sebaj jövök, lövök', mint egy harmadrangú akciófilmben. Star Wars-t nem ezért néz az ember…
… de nem is azért, hogy egy hisztis ifjút bámuljon, akiben a megfontoltság több volt mielőtt még jedinek állt volna, mint most tíz év tanítványkodás után. Nagyon nem jó ez a karakter. Össze-vissza, kidolgozatlan, saját magának ellentmondó, és nincs mélysége. Nincsenek vívódásai, nincsenek belső küzdelmei, nem látni, ahogyan kerekedik benne felül a Sötét Oldal, pedig ez a rész lenne hivatott ezt bemutatni. Csak egy dac-korszakos kamaszt látok, akire a konyhapénzt nem bíznám, nem hogy valakinek az életét… No ebbe a fazonba művészet aztán beleszeretni… De persze Padménak sikerül. Csak tudnám mit lát benne… Fura az ízlése, a tapasztalatlan, fiatalabb fiúkra bukik… Amúgy nekem a szerelmi szállal nincs gondom, már azzal, hogy van, hiszen valahogy Luke-nak csak össze kellett jönnie, bár ugye ebbe a sztoriba már a Szűz Máriát is belekeverték egyszer, úgyhogy kinézem belőlük akár a kis zöld emberkék felvonultatását is… Mindenesetre a klisés 'szaladjunk a réten, hagyj lobogjon a hajunk'-jelenetek sem tudtak meggyőzni arról, hogy húú, de nagy a szerelem kettőjük között, és egymásért mindenre képesek.
Ez a panem et circenses is unalmas már. Ebbe a filmbe is kellett egy ilyen, hiszen a nép, az istenadta nép, hogy is lenne meg nélküle. És nyilván C-3PO is megint darabokban, de csak azért, mert olyan sem volt még soha…
Következetlen, klisés, eredetiségtől mentes. Úgy érzem ez volt a mélypont.

A legunalmasabb epizód mind közül. Alig emlékszek valamire belőle, a geonosisi harcon kívül. Anakin és Padmé kínlódása már-már elviselhetetlen volt.

Az a baj az új trilógiával, hogy nem konzisztens sem az eredetivel sem önmagával. Tele van logikai bakikkal, a Jedi tanács egy rakás inkompetens idiótából áll. Vegyük például azt a jelenetet, amikor kijelentik, hogy Anakin nem megbízható, kiszámíthatatlan meg a félelem vezérli, majd rábízzák, hogy védje meg azt a csajt, akit mindenki ki akar nyírni. Teljesen logikus lépés.
Ez egy tök jó bukástörténet… lehetett volna. Ha Anakin karaterét és az okokat normálisan felépítik, és gyakorlatilag a film legnagyobb baja az, hogy ezt nem teszik meg. Anakin a kezdetektől fogva csak nyafog, mint egy öt éves kislány, aki nem kapott nyalókát. Soha, semmi nem jó neki, minden utasítást megkérdőjelez, nem hallgat a mesterére. Viszont rájöttem, miért működik a „szerelmi” szál. Mindenki erre panaszkodik, de sikerült kideríteni. Anakin nem találkozik Padméval tíz évig, és benne addig az a kép él a lányról, amit még kisfiúként elraktározott magában. De könyörgöm, azóta eltelt tíz év, azóta nagyon sok dolog megváltozott. Padmé még mindig kisfiúnak látja az elején Anakint. Anakin valójában pszichopata. Nem, nem, most komolyan, ha belegondoltok, tényleg az. Ráerőszakolja Padméra azt a képet, ami benne él, érzelmileg zsarolja, manipulálja és bűntudatot kelt benne. Padmé pedig a végén elhiszi, hogy neki ilyennek kell lennie, és szerintem a végére Stockholm-szindrómás lesz. Végig kell néznünk egy bántalmazó kapcsolat kialakulását, és a film ezt romantizálni próbálja. Ez a legdühítőbb az egészben.

Nem mondom, hogy az előző rész tökéletes volt, de nekem egészen tetszett, köröket vert rá erre az epizódra minden tekintetben. A 49. percben meg kellett kérdeznem, hogy mennyi van még hátra a filmből, ami Star Wars filmnél még nem fordult velem elő.
A legnagyobb probléma talán az volt, hogy ebben a részben kellett volna megalapoznia Lucaséknak Anakin karakterét úgy, hogy a bukásánál megszakadjon érte a szívem, ehelyett valami katyvaszt borítottak elénk, hogy nesze sajnáld a gyereket és ennyivel elintézték a dolgot. Ennyire borzalmas karakterizációt szinte még nem is láttam, ilyen jó alapanyaggal. Volt egy-két rövid momentum, amikor egészen megtudtam volna kedvelni Anakint, de ezeket a jeleneteket általában 3 másodperc alatt valamivel szétzúzták és ismét teljesen távol éreztem magam a karakterétől. Se a gyászában, se a szerelmi szenvedésében, sem semmilyen más megnyilvánulásában nem éreztem azt, hogy bármennyire is tudnék kötődni a karakteréhez. Annyira rossz sorokat adtak a szájába, annyira nem sikerült Hayden Christensennek átadnia azokat az érzelmeket, amiket kellett volna, hogy egyszerűen ellökött magától a karakter az összes drámai jelenetben. Például spoiler azt vártam, hogy tombolni fog, sírni, üvölteni, de nem ő csak szerelget és egy-két könnycsepp folyik az arcán és ez nem az a fajta csendes, elfojtott gyász, hanem az a „nem sikerült rendesen eljátszani és megírni a karaktert és csak erre telt, mert rendes érzelmeket nem ismerek” fajta gyász.
A szerelmi szál Anakin és Padme között pedig konkrétan szánalmas. Én bármikor vevő vagyok egy jól megírt románcra főleg, ha nem szorítja háttérbe az akciót, de itt olyan érzésem volt egész végig, mintha Padme és Anakin egy teljesen más világegyetemben lennének és kb. semmi közük nem lenne egymáshoz. Két ember beszélt egymáshoz, de olyan volt, mintha idegenek társalognának egymással. Padme előző részbeli remek karakterét elkezdték teljesen lerombolni és kb. a film nagy részében csak ruhákat váltogatott és nagy szemekkel nézett Anakinra. Amikor Anakin elmondta, hogy mit tett azokkal a sivatagi emberkékkel, akik elrabolták az anyját, Padme egyáltalán nem reagált csak bámult rá ugyanúgy tovább, én meg nem hittem a szememnek, hogy Lucas azt gondolta, hogy bárki is így reagálna, ha valaki egy ilyesmit elmondana neki. A nagy szerelmi vallomás sem igazán érintett meg, Anakin nagy szenvedése Padme iránt inkább érzelmi zsarolás volt, Padme vallomása pedig teljesen lelketlennek tűnt, az összes közös jelenetük alatt kényelmetlenül éreztem magam. Az egész kapcsolatukat két angol szóval tudnám a legjobban összefoglalni: cringe worthy.
ja és nagyon idegesített az az egy szál fonott haj, meg Hayden Christensen haja úgy egészében.
Obi-Wan karakterét sem használták ki túl jól, de az ő részei még valamennyire izgalmasak voltak. Ez a klón dolog nem kötött annyira le, de érdekes volt ez a Boba Fett, Jango Fett szál, én örülnék ha az előbbi kapna egy saját filmet a közel jövőben.
A CGI itt is túl sok volt és a klónok is borzalmasan festettek. De legalább Jar Jar keveset volt a képernyőn. Amúgy nem vagyok meglepve, hogy ő is segített Palpatine hatalomra jutásában, amilyen remek és okos karakter ennél kevesebbet nem is vártam volna tőle.
De akkor végre beszéljünk arról, hogy mi az ami nagyon tetszett. Palpatine kavarását a háttérben, ahogy mindenkit manipulál, hogy növelje a hatalmát, imádom. Annyira jól be van mutatva, hogy szépen lassan, hogyan szerzi meg a teljes hatalmat, miközben mindenkit átver. Jelenleg ő a kedvenc karakterem és ez a szál a kedvencem. :D
A Jedi Tanács következő részben várható teljes összeomlását pedig már nagyon várom, mert rettenetesen idegesítőek, ahogy a kis kollégiumi társasági szobájukban felsőbbrendűen adnak parancsokat és képtelenek az orruknál tovább látni és verik a mellüket arra, hogy milyen királyok. Amúgy Yoda karaktere is eléggé zavaró. Az eredetiben sokkal szerethetőbb és nem úgy néz ki, mint aki egyfolytában dühös valakire.
Összefoglalva csak annyit mondanék, hogy Lucasnak szerintem fingja nem volt, hogy mi csinált, amikor ezt a részt forgatta.
(Amúgy, aki azt meri nekem mondani, hogy Kylo Ren egy nyávogós kislány, azzal leülök és loopban fogom nézetni Anakin szenvedős jeleneteit, addig amíg észre nem tér, mert ez a csávó egy teljesen más szinten űzi az ipart, mint az spoiler.)

Erősen vacilláltam az 5 és a 4 csillag között, de azért mégis csak egy Star Wars film. Elméletileg. Azt hiszem elérkezett a mélypont. Az előzőhöz hasonlóan, gyerekkoromban még ezt is megnéztem, de már akkor is inkább az elsőt választottam.
Ez a rész kiábrándító és unalmas. Minden alapnak van véve benne. Itt már a túlzott CGI használat erősen a film minőségének rovására ment. Szépség van, sok van, csak én nem vagyok rá vevő.
A színészi játékokkal is voltak gondok, főleg a főbb szerepekben játszó művészeket illetően. Az Anakin-t életre keltő Hayden Christensen borzalmas volt, bár lehet, hogy ez a teljesen primitív szövegkönyvnek is betudható. Nem érem fel épp ésszel, hogy ez alapján a film alapján, hogy lehet belőle a későbbi fő gonosz. Nyafog és hisztizik, nem való jedinek, nem hogy a későbbi önmagának. És a Star Wars filmek egyik legelképesztőbb (sok-sok negatív előjellel) jelenete is hozzá fűződik. Szerintem a homok az agyára ment valakinek!
A film végén levő harcjelenet Dooku-val és Yodával vicces volt, habár biztos nem a nevettetés volt a cél. Yoda olyan, mintha gumiszörpöt ivott volna, ami miatt pattog, mint a nikkelbolha. Szegény nem ezt érdemelte. Ez a klón hadsereg ilyen formában röhejes volt.
Szóval a Star Wars fanoknak továbbra is kötelező és valószínűleg ki sem hagyják. Aki még nem látta ne várjon túl sokat tőle, nem egy világrengető film. Egykét érdekes szálon túl semmi extra nincs benne. De az a giccses szerelmi történet, ami kibontakozik valami őrjítő. Jajj, de rossz. Még kémia sincs a szereplők között, hogy az lenyelettethesse velem ezt a cukormázat. A falra mászom, amikor meglátom ezt a „gerlepárt”.

A trükkök ezúttal is pazarul kidolgozottak, Natalie Portman ezúttal is gyönyörű, a mellékszereplők is a helyükön vannak.

Mivel még csak most ismerkedem ezzel a világgal, nem tudom megítélni, hogy mennyire volt jó film a többihez képest (sorban haladok velük). Az biztos, hogy a színészi játék nagyon tetszett, a zenék fenomenálisak, technikai szempontból viszont ez-az nem annyira volt jó, pl ahogy átváltottak egyik képből a másikba, befejezetlennek éreztem több jelenetet.
De maga a sztori izgalmas, pörgős, pl az arénás jelenet nagyon tetszett, kicsit mintha keresztezték volna a Jurassic Parkot az Éhezők viadalával. :D