Mindig meglepődöm, hogy emberek mennyire fanatikusok tudnak lenni. Akkor is elképesztő lenne ez a film, ha nem lenne igaz történet, de így még durvább.
Némelyik szereplő idegesítő volt, hogy miért viselkedett őrült módjára, de aztán rájöttem, hogy fene tudja, hogy én hogyan viselkednék ekkora életveszélyben és stresszhelyzetben. Talán ugyanúgy sikítoznék és nem tudnék csöndben maradni, még ha az életem múlik is rajta. Aztán az is lehet, hogy győzne a túlélési ösztön.
Minden elismerésem a túlélőknek és a szálloda alkalmazottainak, akik segítették őket. Az viszont abszolút hihetetlen, hogy egy ekkora városban nincsen olyan rendőri egység, ami megkísérelné „megtámadni” a terroristákat. Az, hogy 9 órát kellett várni egy 1.000 km-re lévő taktikai egységre az elképesztő.