Ezt a filmet először éjszakába nyúlóan néztem meg és borzasztóan lekötött. Van az a rossz szokásom, hogy ha filmet nézek folyamatosan nézegetem, hogy mennyi van még belőle. Itt ez nem volt meg és már szinte szó szerint a képernyőre tapadva néztem és izgultam szegény kislányért. Magán a filmen valamiért nem szoktam elérzékenyülni, csak a végén, amikor bemondják, hogy „Alan Rickman emlékére.” :'(