Apáca a városban (2025) 73% 4★

Úgy kellett nekem ez a film, mint egy falat kenyér. Annyira, de annyira aranyos és kedves volt, hogy felváltva nevettem és pityeregtem rajta.

Lucie nővér tündéri. Ahogy az előttem szóló is írta, úgy én is csak megerősíteni tudom: végre egy igazi nő! Gyönyörű. Sugárzik a lénye, konkrétan jó nézni. Nőként is. Nem egy Insta-luxusgebeliba, senem manapság túlápolt tucatcicababa, aki természetellenesen gusztustalan, megcsinált hófehér fogsorral vigyorog bele az optikába. Full természetes, önazonos. Esküszöm megfordult a film közben az is a fejemben, hogyha egyszer úgy alakul, hogy meghízom, szeretnék én is ennyire cuki és hiteles lenni.

A történet ún. kívülállóként sokunknak furcsa lehet, ugyanakkor én egyáltalán nem találtam szokatlannak, hogy nem ismerte a gyantázás fogalmát. Amilyen családból jött, nem csodálom, ha a felvilágosítása nem volt éppen komoly, meg hát azért elég kislány volt még, amikor azok a bizonyos dolgok történtek vele. A gyanta helyett meg akkoriban inkább dívott a beretva, szóval én simán elhittem. Nem mellesleg rettenetesen irigyeltem is, hogy ennyi mindenről nem tudott. Én is úgy szeretnék sok mindenről nem tudni, nem tudomást venni… (Még akkor is, ha „boldogok a lelki szegények”.) Nekem amúgy eléggé bejön ez a visszafogott élet, én magam is igyekszem minél inkább efelé tendálni. Bizonyos tekintetben persze magam is gyarló vagyok, de úgy vagyok ezzel, hogy legalább olyan hobbim van, ami értéket képvisel, ami hozzám tesz és másból / mástól nem vesz el.

Mindent egybevetve elképesztően cuki film, komolyan jólesett a lelkemnek. A tévés riportos résznél meg konkrétan elbőgtem magam, úgy szeretném azt az ominózus részt kiidézni, de hát mivel moziban láttam és sehol máshol nincs fent, így ez egyelőre várat magára. Mindenesetre észben tartom, mert én nagyon magamra vettem.

A másik „izgalmi csúcspont” meg az volt, amikor felbukkant Ő… Kínos volt, mert az összes éppen színre lépő férfinél „kiestem a székből”, hogy na most jön!… Aztán nem is. A film vége felé bukkan fel, azonban szintén nagyon kis cuki szerepben, jókat mosolyogtam a mondatain, hangsúlyain. (Továbbá rendületlenül megveszek a hangjáért Dolbyban. :D) Amikor pedig a stáblistánál a végén bemondták az Ő nevét is, égbe lendítettem két karom, hogy „Bizony!”. :D (Nem, nem néztek hülyének, mert összesen 9-en voltunk a vetítésen, de én ültem a leghátrébb, így boldog másodperceimet senki nem láthatta. :D) Lényeg a lényeg: szerencsére pozitív hangulatban hagytam el a mozit és kicsit feldobott egy egyébként stresszesen végződő munkanap után.

Voltak jó pillanatai a filmnek, de kicsit nehéz volt megemészteni, hogy a kiesett 20 év azt is jelentette, hogy a főszereplő nem tudta, mi az a gyantázás… Nem a holdról jött, vagy 120 évvel ezelőttről -.- A vége viszont kifejezetten vicces volt, bár kiszámítható. Amit még pozitívumként kiemelnék, az a főszereplő. Egyrészt nem az a tipikus modellalkat, mégis egy gyönyörű nő, másrészt nagyon jól állt neki a szerep, jól is játszott. Nem bánom, hogy megnéztem, de ez az egy alkalom elég is volt.