Rajtakapva (2025) 72% 37★

Bravo, Mr. Aronofsky!
Sejtettem, hogy tetszeni fog, jó volt elmenni végre moziba!
spoiler
spoiler
A színészek lenyűgöztek, nem csak Austin, minden szereplő ragyogó, eleve szeretem az abszurditást.
Charlie Huston író nevét megjegyzem.

Na, ez volt az igazi punk rock, egyenesen a 90-es évekből!
Guy Ritchie merészet húzott azzal, hogy Darren Aronofsky-t megszállva készítette el a legújabb filmjét, de nagyon éltem ezt a meglepően durva fordulatokkal tarkított „Take back control” sztorit.
Kicsit döcögősen indult, és talán túlságosan is ráérősen mutatta be hősünk zsákutcába jutott, reményvésztett életét, mégis kezdettől fogva magával ragadott ez a szívemhez oly közeli időszak, hisz én még ebben nőttem föl. Sehol egy okostelefon, elektromos autó, vagy önjelölt influencer. Az utolsó évtized, amiben az emberek még teljes mértékben a pillanatban éltek (és haltak). Szinte valódi időutazásban van részünk, közben egy remek, klasszikus vágású, cseppet sem kapkodó, mégis pörgős krimibe oltott dráma bontakozik ki előttünk. Hank helyzete még a traumája nélkül is sokak számára átérezhető lehet. Elvesztette élete felett az irányítást és az események rákényszerítik, hogy végre lépjen, kockáztasson és spoiler
Bevallom, hogy értetlenül állok a jelenlegi „alacsony” pontszáma előtt, hisz ugyan semmi újat nem mutatott (Mostanában tudott bármi?), de Austin Butler tökéletes választás volt leadnek, hisz az alakítása végig sodor magával, emellett imádtam még a zenéit, a macskát, Matt Smith kevés térhez jutott, de látványosan gyökér figuráját, illetve a lassú kezdés ellenére egy igazán élvezhető tempójú, sokkolóan spoiler mozit kaptunk, így kifejezetten hangsúlyos panaszom nincs rá. Az előzetes amúgy csúnyán félrevezetett, mert az alapján tényleg egy totálisan laza, teljesen Guy Ritchie szellemiségét idéző (Blöff kategóriájú?) művet vártam, de ez jóval komorabbra sikeredett. (Szerencsére azért nem is hozott le az életről, mint Aronofsky átlag alkotásai.) Valamelyest kiszámítható volt, mégis zseniálisan tálalta az utolsó fordulatot, spoiler, onnan a néző meg már simán kikövetkeztethette, hogy mi jön. (spoiler)
Összességében az év egyik legjobb mozis élményének tartom és csak ajánlani tudom. Nem váltja meg a világot, de egy példásan összerakott film, kiválóan megragadott korképpel és emlékezetes alakításokkal, néha pedig nem is kell ennél több.

ui.: Külön dicséret illeti a kis stáblistás animációt, illetve a kaotikus görgetést is.

Nehéz ez nekem, bevallom. Nem hallottam róla, hogy széles körben Guy Ritchie-t idézik ezzel a rendezéssel kapcsolatban. Ha tudtam volna… Azt már megtanultam, hogy nekem egy-egy kivételtől a GR-filmek nem csúsznak. Valahogy nem tudok sem röhögni, sem sírni, sem elmélyülni, sem feoldódni igazán.
És akkor itt is ez volt. Jó sokáig. Néztem egy filmet, ami mindig elindult az abszurditás felé, de aztán megtorpant, és beérte szimpla brutalitással. Elvágólagos erőszakkal.
Az a baj, hogy látom, hol kellene röhögni, meg hol kellene elérzékenyülni. De nem döbbentenek meg a fordulatok, nem lepnek meg a párbeszédek. Csak a beszórt ötleteket, meg némi kapkodást látok. Meg az azokkal való hivalkodást. Pont ilyen nekem Guy Ritchie is – de mondom, én ezt csak utólag olvastam. Nem így ültem le nézni, hogy na ez is akkor ilyen lesz. Sőt inkább visszamenőlegesen látom igazolva, hogy bekövetkezett, aminek szokott módon be kellett következnie. De amikor ezt a GR-párhuzamot olvastam, már kicsit jobb kedvem volt.
Történt ui. a filmben, hogy Hank fejbe vert Russt. Egy baseballütővel természetesen. Na, onnantól minden működött nekem. Onnantól nem csak értettem, de élveztem is a viccet. Ott elmúlt ez a kellemetlen, viszkető érzés, hogy ezt most miért kellett. Miért épp így kellett…
Mert nagyjából attól a suhintástól kezdve abban a sávban mozog a humor, amit szeretek és értek. Időnként burleszkszerű, kellően groteszk, kicsit váratlan. A kerettörténetet viszont így sem bírtam komolyan venni. Tudom, milyen elégedetlen fajtám van. De ez van, én ennél minden irányban többet várok. Nagyobb katyvaszt, nagyobb ijedtséget, nagyobb harsányságot és nagyobb happy endet.

Tipikus esete annak, hogy az előzetes teljesen más hangvételű filmet sejtet, mint amit végül kapsz. Én hülye nem néztem utána, hogy Darren Aronofsky film, így valami könnyed, vicces szórakozásra számítottam, helyette tömény tragédiát kaptam egy csipetnyi humorral.

A történet faék egyszerűségű, de remek színészekkel és igazán hangulatosan van tálalva. Érdekelt a karakterek sorsa (a legtöbb filmmel az a baj, hogy ezt nem sikerül elérnie).
Végig izgalmas, volt benne pár fordulat, amire nem számítottam.
Elég erőszakos, Austin Butler karakterével nem finomkodnak, nem volt túl jó érzés nézni, néhány rész eléggé kikészített. :/ spoiler
A macsek nagyon aranyos volt. (Pedig én is inkább kutyás vagyok…)

Nagyon helyes, valahogy így kellene kinéznie a felelős állattartásnak.

Magamtól nemhogy moziban, de valószínűleg otthon sem néztem volna meg, és nagy kár lett volna mindkettőért. A leírás alapján az alaptörténetet sem tartottam érdekesnek, hisz a drogügyekbe való keveredés okozta fogócskázás nem egy eget rengetően nagy újdonság, mégis megragadta a figyelmem már az elején, és csak a kissé túlnyújtott vége felé lankadt kicsit az érdeklődésem. Mindenek előtt a karakterek, a stílus és a zenék tettek róla, hogy az egyébként sablonos téma szórakoztatóra sikerüljön. Külön élveztem, hogy kivételesen nem totál érdektelen locsogással töltötték ki a játékidő nagy részét, hanem lényegre törően haladt a történet, alakultak az események spoiler. spoiler, a műfajhoz igazodóan explicitebb jelenetekkel. Matt Smithnek is jól állt a szerep, bár néhol kissé izzadságszagúra sikeredett.

Nem figyeltem, volt-e egyértelmű utalás arra, mikor játszódik a történet, de anélkül is könnyen rá lehetett jönni: minden szempontból mintha a ’90-es évek egy darabját néztem volna, amiket sokszor egyébként is hiányolni szoktam. Íme a példa, hogy a modern technológia felhasználása nélkül is lehet jó, időtálló filmeket készíteni.

U.i.: Ezt különösen fun volt úgy nézni, hogy sokat szoktam szittelni macskákat (jelenleg is többet). Ahogy ismerem a szerencsémet, nem lepne meg, ha én is ilyesmibe keverednék.

A Rajtakapva talán az eddigi leginkább befogadható mozi az életműben, de a közönségfilmes irányba való elmozdulás mellett nem igazán nyíltak új távlatok a direktor művészetében. A vadul szerkesztett stáblistát és az Idles zenéjét leszámítva punk filmnek hellyel-közzel lehet csak nevezni, de az összkép még így is egy pofátlanul szórakoztató neo noir, ami a komor hangulatát és kegyetlen jeleneteit többször tudja ellensúlyozni egy aranyos szibériai cicával és Matt Smith laza beszólásaival. Egynek elment, de Aronofskytól ez inkább csak egy ujjgyakorlat volt.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2025/09/05/rajtakapva-film-kritika/

A trailer egy kicsit félrevezetett, kevésbé dark, kevésbé komor sztorira számítottam, de azért így is röhögtem eleget. Fasza zenék, király miliő, az a két zakkant zsidó meg hát persze a macs mindent vittek nekem. A világomat nem forgatta ki a sarkaiból, de marhajól szórakoztam, és az egy nézésnél is több van (valószínűleg) benne.

Elég régóta tervben volt már, hogy megnézem, és egyáltalán nem okozott csalódást. Végig lekötött, izgalmas, fordulatokkal teli, váratlan krimi-thriller volt.
Austin… ez a srác tényleg mindent eljátszik. De a többiek is nagyon odatették az egészet.
A zene nagyon jó, meg a hangulat is, úgy igazán megadta az alapot neki. Minden passzolt.
spoiler
A humor sem maradt el, igaz, hogy nem vígjáték, de voltak vicces pillanatai a filmnek. Biztos, hogy újranézős lesz, Bud pedig olyan cukii!! ^^