Egy négytagú család ebédel egy síparadicsomban, amikor feléjük zúdul egy lavina. Az anya a gyerekeket próbálja menteni, az apa pedig elfut. Csakhogy a lavina nem éri el őket. Az apa visszatér és senki nem szól semmit. Kezdetben.
Innen indít a film és a következő két órában ennek a helyzetnek a pszichológiáját elemzi. A tagadást, a terelést, ahogy a család tagjai megélik a szituációt, ahogy megpróbálják feldolgozni, megoldani.
Nagyon elgondolkodtató film, főleg azoknak, akiknek vannak gyerekei. Én a magam részéről nem tudom elképzelni, hogy így magamat mentsem, úgy érzem a védőösztönöm sokkal erősebb az életösztönömnél, de a párom szerint nem tudhatom, hogy ösztönösen hogyan reagálnánk egy ilyen kiélezett, hirtelen helyzetben. Nem tudom, remélem sosem kell megtudnom.
Azt szeretném még, ha a készítők leforgatnák a film fordított verzióját, ahol az anya fut el. A feleségemmel épp erről beszélgettünk és az egy egészen más film lenne.