Az élet és halál kontrasztja ez a történet. Halállal kezdődik, halállal végződik, de közben benne van a tartalmas élet. Liesel-t annyi tragédia éri, hogy sokan beleroppannának, de az újrakezdés mindig tartogat számára örömöt és boldogságot is. Egy „sárga" hajú kisfiú, egy árnyékfiú és az új Papa, Mama. Mindenki egy kicsit hozzátesz a lelkéhez, felébreszti benne a jóindulatot és a kis vidéki, analfabéta lányból valódi könyvmolyt varázsol.
Bizony csak néhányan tudtak emberek maradni a III. Birodalom Berlinjének Mennyország utcájában. És ez akkor szinte bűnnek számított. Együtt tudok érezni a kislánnyal abban is, hogy a könyvek repítenek el minket a szürke hétköznapokból, bár „kölcsönvételre" azért nem adnám a fejem. Bár egy ilyen történelmi helyzetben…
Jóemberek és gonoszok egy megbolondult, feje tetejére állt országban, ahol már a pincében sem lehet nyugton az ember…