Ebben a filmben a készítők messzire merészkednek a szokásos stílustól. Már a rajzolás is elég egyedi, engem főleg a kor ijesztőbb sci-fi thrillerjeire emlékeztetett (spoiler). És bár a szokásos idétlenkedés most is jelen van, azért itt játszanak a nézővel, mert a történet nem csak komolyabb, hanem bizony spoiler. Felmerülhet a kérdés, mennyire volt ez jó ötlet, mert nyilván nem erre számít az ember, amikor leül megnézni Luffy új kalandjait, de számomra másfelől pont ezért működött nagyon jól. Hosoda Mamoru nagyon keményen feszegette Oda Eiichiro világának határait, de talán sikerült megtalálnia azt a pontot, ahol még a keretein belül tudott maradni. Ráadásul emiatt valamilyen szinten akkor is működőképes a film, ha az ember nem ismeri a szériát, ami a többiről alapvetően nem igazán mondható el.