Örülök, hogy ezt nem gyerekként láttam, mert valószínűleg kevésbé értékeltem volna, mint most. Annyi mindent hallottam róla, hogy megint beleestem abba a csapdába, hogy sokkal többet vártam tőle, mint amit kaptam. A világ és a hangulat egyedi, lavíroz gyerek és felnőtt mese között, a szellemistenek is különösek, főleg az indokolatlan csibék. Ó, és Arcnélküli, őt nagyon imádtam, főleg, amikor csak nyekegni tudott – nem egy éjszakához való mese, az fix. Chihiro és Haku, mint a két főszereplő viszont abszolúte ellenszenvesek voltak, így kicsit szenvedve néztem végig, de egyszer mindenképpen megérte.