A Titanic tragédiája egyszerre szomorú és lenyűgöző. Csodálatos zenét sikerült alkotnia filmhez, nagyszerű a „díszlet” a remek színészek, és hát a süllyedés… Minden percét újra és újra átélem. Vajon mi zajlott akkor az emberekben? A tragédia miatt, igen, morbid, vagy nem, én emiatt szoktam megnézni. Azt a lelki küzdelmet, a sorsukba való belenyugvást… A zenészek, a mérnök, a kapitány, és az újgazdag asszony mellékszereplők karaktereit értékeltem a leginkább, jellemileg erősek, és persze a főszereplők nélkül nem lett volna valódi, érzelmes, romantikus szál a filmben. DiCapriot itt szerettem meg, holott nem követem figyelemmel a munkásságát, remélem előbb-utóbb megkapja azt a régóta várt Oscar-díjat is.

A film megérdemelte a díjait, nagyszerű alkotás. Az egyik legszebb, amit valaha láttam.

Nagyon jó az utolsó fél óra, eseménydús és borzasztó… Ma is volt a tv-ben, és én ma is megnéztem.