Nos, ez a nap elég termékeny volt filmezés tekintetében, amelynek során megtekintettem ezt, az Oscar díj hatására mainstreamé vált művet is. Alapvetően jól szórakoztam rajta, még ha a gyerekekkel nem is igazán tudtam azonosulni. A gyermekkoromból ugyanis kimaradt az énekkar által képviselt csapatépítő tréning, valamint a pajtásaimmal közös emlékek is megfakultak már. Talán ennek is köszönhető, hogy a hangsúlyt inkább a tanárnő meglehetősen ellentmondásos alakjára helyezném.
A viselkedése alapján ugyanis nem tudom eldönteni, hogy valóban a gyermekek győzelmét áhítja, vagy önös érdekek vezérlik. Hiszen a gyermek szépségversenyek is jó példák arra, hogy a felnőtt a gyermeken keresztül próbálja kárpótolni önmagát. Vajon Erika nénivel is hasonló történhetett?