Meg nem mondom, miért, de ez a film első nézésre belopta magát a szívembe. A látvány, a fényképezés, az egész film szürrealizmusa különös hangulatot teremt, ami az első perctől megvett kilóra. Kicsit abszurd, kicsit morbid, a történet is kiszámítható, de Liza annyira naiv és szerethető, hogy lehetetlen nem együtt érezni vele. (Hozzátenném, Balsai Móni tökéletes választás volt Liza szerepére.) A Cosmopolitantól az ecetes-uborka-a-mákos-gubában jelenetig megállás nélkül jól szórakoztam, a japán dal pedig olyan fülbemászó, hogy napokig nem megy ki az ember fejéből. Több ilyen magyar filmet kérek szépen! Abszolút többször-nézős.