Ó, hogy én mennyire szeretem a régi, klasszikus Disney meséket. Ebbe Tarzan is beletartozik, bár őszinte leszek, a film első 10 percén vörösre bőgöm a szemeimet – most, hogy kisfiam van, meg pláne.
Tarzan elveszíti szüleit, akik egy hajótörés után az őserdőben próbálnak meg új életet kezdeni, de egy leopárd az életükre tör. A magára maradt árva kisbabát Kála veszi magához, az anya gorilla, akinek a kismajmát szintén az említett fenevad ragadta el.

Tarzan a gorillák között szocializálódik, és keresi helyét az állatok között, de minél idősebb lesz, annál inkább érzi azt, hogy nem hasonlít egy állathoz sem (bár ezzel részleteiben a második rész foglalkozik). A dzsungelbe egy kutató expedíció érkezik, így találkozik Jane-nel, a többit pedig már ismerjük :)

Külön meg kell említenem a Tarzan zenéjét, ami szerintem a legzseniálisabb Disney zene lett mind közül.