Amikor először láttam, éjszaka volt, egyedül ültem a sötét szobában. Nem tudom, mi vett rá, hogy megnézzem, de annyira letaglózott, hogy utána nem bírtam elaludni, csak bámultam magam elé órákon át.

Azóta akárhányszor megnézem, mindig hatalmasat üt. Csontig hatoló mű a maga nyomasztó atmoszférájával, a hangulatba tökéletesen belepasszoló zenéjével, helyenként elborzasztó képeivel. Ez nem az a film, amit megnézel, lepörög a stáblista, és vége, inkább az, ami utána még napokig motoszkál a fejedben. Az egyik kedvencem.