Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

489 zóna filmekről »


Mozipremierek

Az utolsó táncosnő (2024) 10 év gyűlölet (2025) Égen-földön Natacha (2025) A végállomás a halál (2024) A hajfonat (2023) A leselkedő (2024) A Kárhozott Vidék (2025) Volt egyszer… az anyám (2025) Diplo, a kis dínó (2024) Háttérzene államcsínyhez (2024) Goebbels, a manipuláció művészete (2024) Elefántos kaland (2024)

Streamingpremierek

Mocskos játékok (2025) Hosszú motorozás hazafelé (2025–2025) Az esküvőtől a gyilkosságig: Amerikai családi dráma (2025) Nagyik (2025) Királyi szerelem (2025–) Cuckoo (2024) Karol G: A holnap gyönyörű volt (2025) A mosolygós gyilkos (2025–) Örökké (2025–) A felmérés (2024) Ólomkatona (2025) Az eltévedt golyó 3. (2025)

Random kedvcsináló

A tanú (1969)

Minden idők egyik legjobb magyar filmje. Alapvetően vígjáték, hiszen az egész egy hatalmas szatíra, mégis van benne valami végtelen szomorúság, hiszen tudjuk, hogy a film nem sokat túloz, hogy mindez valóban megtörtént, hogy hazánknak volt egy olyan korszaka, ami ehhez a filmhez alapanyagot szolgáltatott. Ami ebben az igazán meglepő, hogy csaknem kortárs eseményeket mutat be, aminek a létrehozásának a lehetősége persze jelzi, hogy már nem a Rákosi-féle kemény diktatúra idejében forgatták – persze nem is engedték bemutatni. A tanú egy sor mára szállóigévé vált mondatot tartalmaz, fergeteges poénokat, amik hallatán egyik szemünk sír, a másik nevet (jó, elég sok esetében egyik szemünk is nevet). Kevés olyan felnőtt van az országban, akinek az olyan kifejezések, mint a kommunista szellem vasútja vagy a magyar narancs ne jelentene semmit. De a film legfelejthetetlenebb értéke kétségtelenül Őze és Kállay elképesztően zseniális, magával ragadó és hiteles alakítása.