Erről szól most a Snitt
Sport: Tévé vagy Streaming
Kaidzsúvilág
Kedvenceink színpadon, avagy színház az egész világ!
Filmes Idézetek Játék
Teaser Trailerek
Hírek
Minden, ami MARVEL
Middle Finger Moments from Movies
Mindenféle jószágok!
Magyarország a filmekben
Filmzenék
Egy-kép-kocka játék
Fordítgatunk?
Anime
Happy Bday! – Szülinapos kedvencek
Melyik az a film?
Filmvilág
Premierre várva
Stephen King
Cannes-i filmfesztivál (Festival de Cannes)
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
A tanú (1969) 91%
Minden idők egyik legjobb magyar filmje. Alapvetően vígjáték, hiszen az egész egy hatalmas szatíra, mégis van benne valami végtelen szomorúság, hiszen tudjuk, hogy a film nem sokat túloz, hogy mindez valóban megtörtént, hogy hazánknak volt egy olyan korszaka, ami ehhez a filmhez alapanyagot szolgáltatott. Ami ebben az igazán meglepő, hogy csaknem kortárs eseményeket mutat be, aminek a létrehozásának a lehetősége persze jelzi, hogy már nem a Rákosi-féle kemény diktatúra idejében forgatták – persze nem is engedték bemutatni. A tanú egy sor mára szállóigévé vált mondatot tartalmaz, fergeteges poénokat, amik hallatán egyik szemünk sír, a másik nevet (jó, elég sok esetében egyik szemünk is nevet). Kevés olyan felnőtt van az országban, akinek az olyan kifejezések, mint a kommunista szellem vasútja vagy a magyar narancs ne jelentene semmit. De a film legfelejthetetlenebb értéke kétségtelenül Őze és Kállay elképesztően zseniális, magával ragadó és hiteles alakítása.