Azért vicces, hogy ez a 15 (oké 16) perces rövidfilm a 2005-ös A Fairytale of Forgotten Things remake-je. Ami 4 perces volt… :-) Extended version… na jó. Szóval, uh… nem hiába hebegek-habogok, mert már az elején összecsináltam magam a gyönyörtől, pedig csak a feliratok jöttek. A kissrác – aki egyben a narrátor is volt – valami elképesztően jó volt (első és utolsó filmes :-( ). Simán megállta a helyét McGann mellett, ami azért nagy szó.
A sztori hatalmas volt, imádom az ilyen jó-rossz, fiatal-öreg kontrasztokat. Az egészet valami iszonyatos mély depresszív hangulat lengte át. Amolyan utolsó pillanat érzés. Ennyi. Volt.
Aztán másnak lehet, hogy ez a világ legvidámabb rövidfilmje, szirupos happy enddel :-) Tessék rászánni negyed órát, kíváncsi vagyok a véleményekre :-)