Soha nem tartozott a kedvenc meséim közé, és most sem lett az, de egy előkelőbb helyre ugrott.
Sok szép, okos, hasznos és emberi dolog van ebben a filmben. Nem tudom, hogy azért, mert pszichológiát tanulok kemény egy hónapja, de sokkal jobban figyelek ezekre a dolgokra. Gaston manipulálása, és a konformitás ereje Asch-kísérlet. Hogy a külső tényleg nem számít. Igen, a szeretet, a szerelem megoldja a legnehezebb problémát is. Mese, mese, de tele van hétköznapi, mindennapi igazságokkal.
Külön kiemelném Luke Evanst, aki szerintem fantasztikusat alakított, és Gaston szerepére az abszolút tökéletes választás ő. Ellenben Dan Stevens hosszú hajjal, borosta nélkül… hát, nekem szörnyként jobban tetszett.