Nem hittem, hogy van létjogoslutsága még egy ilyen filmnek, de ez most nagyon jólesett.
Olyan feszes volt végig, nem voltak mellékvágányok, nagyon jó hangulatban mentünk szépen előre. Voltak kis mellékszálak, amiknek értelmük és céljuk is volt (például ahogy egy kislány legyőzött fekvőtámaszban egy idősebb srácot, és látszott hogy erős), ezek az apró dolgok nagyon tetszettek.
És segített, hogy a főszereplő már a történet kezdetén se volt annyira antipatikus számomra, mint az ilyen filmekben szokás, voltak negatív szokásai, de nem volt kifejezetten rosszindulatú. A fejlődése és változása hihető is maradt, a végén se fordult ki önmagából, megmaradt maximalistának és keménykezűnek. Ezt persze segítette Sofia Carson szerethető személyisége és játéka.
A film maga nagyon szerethető lett, aranyos kis limonádé, ami semmi újat nem mond, de jó kedvre derít.