A Monty Python vallási vígjátéka egyrészt a közhiedelemmel ellentétben a megfelelő tisztelettel bánik a kereszténységgel, de másfelől viszont hibátlan figyelmeztetés a vak vallásosság következményeiről. Persze, a Gyalop-galopphoz hasonlóan ez is viccet csinál a történelemből, gyakran igen abszurd formában. Poncius Pilátus karaktere pedig hatalmas, kábé az volt a kedvencem az egész filmben. A történet, a poénok mind végig nagyon viccesek, miközben az intelligensebb nézőt el is gondolkoztathatják, mert a filmet belengi egy nagyon pontos és nagyon okos társadalomkritika, amely bizony a befogadót is állásfoglalásra kell, hogy késztessen. Alapvetően talán épp ezért a társulat legokosabb filmje, az abszurd angol humor „ellenségeinek” ez sem fog tetszeni, mindenki másnak kötelező anyag.