Ez a film időről időre visszatér az életembe. Furcsa, hogy minél többet nézem, annál kevésbé érzem jól követhetőnek az egészet a könyvhöz képest (habár azt még mindig csak egyszer olvastam). Ettől függetlenül viszont mindig meghozza a kedvem az élethez! Szeretem, ahogy csak esznek, bolyonganak, és hagyják, hogy a dolgok megtörténjenek velük. A film végén valahogy mindig azt veszem észre, hogy mosolyog a májam is! :) És ennek nyilván nincs köze Javier Bardem mosolyához.