Valami nyáladzásra számítottam, aki ezt a címet kitalálta, azt meg kéne csapkodni, mert hiába kiszámítható és hepiend, annyira kedves volt, kikapcsolt és feltöltött, mint régóta semmi. A fényképezése, az egész szerkesztése egyedi volt, nem egy tipik amerikai „romcsitörcsi”. A színészek pedig csak habok, cseresznyék és csokiroládok a tortán.