Erről szól most a Snitt
Egy-kép-kocka játék
Stephen King
Cannes-i filmfesztivál (Festival de Cannes)
Snittblogolók
Ázsiai szülinaposok
- Könyv a filmben
Filmes képek
Premierre várva
Middle Finger Moments from Movies
Filmes kvízek
Filmes Idézetek Játék
Dorama
Formula 1
Happy Bday! – Szülinapos kedvencek
Magyarország a filmekben
Minden, ami ázsiai BL/GL
Ázsiai Dorama OST/betétdalok
- Népszerűtlen vélemények
Criterion Closet Picks
Filmplakát a filmben
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
Na ez a film sokkolt. Lényegében egy-két föld alatti szobában játszódik az egész film lényegében 3 szereplővel és mégis olyan feszült és izgalmas az alkotás, amilyet már régen láttam.
Az alapgondolat jó. A színészi, rendezői kivitelezés magas színvonalú. A téma feldolgozása ijesztő.
A film közepén már azon gondolkoztam, hogy ki, kit, hogyan csap be és egész végig arra vártam, hogy kiderüljön, tulajdonképpen a nézők kerülnek leginkább átverésre – mondjuk ez a csattanó elmaradt, de így is jó volt a film.
A végkifejlet, az volt igazán sokkoló. Hogy szembesültem vele, kinek is drukkoltam a film második felében, ahogy azzal is, mit jelentett ez a drukkolásom.
Még így a végén sem tudnám kimondani, hogy ki volt a pozitív szereplő és ki a gonosz. Most már azt sem, hogy szerethetők-e a karakterek. Az biztos, hogy ilyen kamara darabtól nem számítottam ennyire elfajult befejezésre, és az is, hogy két-három napig megállás nélkül csak ez a film járt az eszemben. Mély. Nagyon mély.