A megjelenése óta a legjobb magyar film. Az utánozhatatlan, komor hangulat, amit a már kifutó szerelvények és azóta többnyire felújított állomások, az akkoriban még nagyrészt ismeretlen színészekből álló, mégis nagyszerű szereposztás, a helyenként elvont látványvilág, egy csipetnyi könnyed humor és művészi rendezés tett oly érdekessé ebben az egyhangú hazai felhozatalban.