Erről szól most a Snitt
Snittelők, segítsetek!
Snittblogolók
Minden, ami Netflix!
TV-sorozatok
Star Wars
TRIVIA Plusz
Middle Finger Moments from Movies
Filmklubok
Filmzenék
Anime
Név-Film Játék
Filmvilág
Dorama
Egy-kép-kocka játék
Happy Bday! – Szülinapos kedvencek
Hírek
Mindenféle jószágok!
Fordítgatunk?
Filmes Idézetek Játék
Inuyasha
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
Jó régen láttam már, de újranézve is ugyanolyan megrendítő, mély és emberi. Nagyon szép a vége is, hogy tulajdonképpen Bruno mossa tisztára az apját. Bár percekkel korábban ott volt a szemében a megvetés és szégyen, később mégis megfogja az apja kezét és együtt ballagnak tovább hazafelé. Az ember elgondolkodik, hogy vajon mi lett a Ricci-családdal? A sors megbüntetni majd Antonio-t vagy jobb életük lesz, ha már ekkora csapás érte őket? Ki tudja.
Mindenesetre érdekesen kezeli De Sica a gyerekeket. Itt már feltűnik némi remény az alagút végén, de a Gyermekek figyelnek bennünket c. filmjében (amit 4 évvel korábban csinált), totális megsemmisülés éri az anya karakterét a film végén. Az tán még fájdalmasabb, mint ez. Érdekes lenne összehasonlítani a két filmet a gyermek nézőpontjából.