Írnék én normális értékelést is, de momentán lusta vagyok, úgyhogy legyen elég ennyi: ti, akik nem láttátok ezt a filmet, meg az előző epizódot, el sem tudjátok képzelni, hogy mennyire érdekes, gyors, mozgalmas, jópofa, eseménydús és minden unalmat mellőző tud lenni az, hogy másfél órán át két ember pofázik az életéről.
Nem tudom, hogy ez vagy az előző rész tetszett-e jobban, talán fél fokkal az előző. A két szereplő között a kémia tökéletes, és igazából ez a legnagyobb lelke a filmnek. A másik meg az, hogy piszok hiteles. Tényleg el lehet hinni, hogy ez megesett egy francia nővel és egy amerikai csávóval, akár szóról szóra, jelenetről jelenetre.
Azért mondjuk a forgatókönyvíróknak szépen sorban behúztam volna egyet, amilyen vége van a filmnek… de tényleg, megy-megy a cselekmény, aztán hirtelen elsötétül a kép. Olyan hidegen ért, hogy vége van, hogy meredtem magam elé, mint egy tyúk, akit éppen kopasztanak a leveshez.