Amikor majdnem pontosan 9 évvel ezelőtt kijöttem a moziból, azóta vártam a folytatást Riley ezen korszakával, hisz rengeteg kiaknázható ötletet tartalmaz a megannyi érzelem és azok káosza miatt, ami ilyenkor végbemegy, ahogy a film is jól visszaadta.
Nekem felért az első filmmel, sőt, volt, ami jobban tetszett (leginkább a téma), ugyanakkor tudok mondani negatívumot is: kissé sajnáltam, hogy ezúttal elsöprő részben az elmében játszódott a történet. Szívesebben néztem volna többet Riley külső reakcióit, megnyilvánulásait is. Az a kevés, amit láthattunk, jó volt.
Ezúttal is tetszett a tanulság: minden érzelemnek helye van, az elfojtás helyett pedig jobb mindegyiknek teret adni. Természetes, hogy olykor elszabadulnak és káoszt okoznak, de lehet őket menedzselni (persze, nehéz, vannak, akiknek életük végéig sem sikerül ezt elsajátítani).