Vegyesek az érzéseim. Szeretem a BAP-t, de nem mondanám magam akkora rajongónak. Viszont ezt a műsor nézve még jobban megismertem, megszerettem őket és jókat nevettem rajtuk. Ugyanakkor szomorú is voltam, ahogy néztem, főleg, mikor olyanokat mondtak, hogy „maradjunk ilyenek örökre”. Sok minden történt azóta, hogy ez a műsor elkészült, és már a banda sincs együtt, úgyhogy ez szomorúvá tett. Mindenesetre jó volt őket így, együtt látni.