Ha már a belezúgni-való hangoknál tartunk, az Anomalisa után újranéztem ezt is, és szerencsére ez nem változott. Nekem. Tényleg kiváló. És inkább csak még személyesebb és még felkavaróbb lett azóta, mióta először láttam.
Amúgy engem tökre nem érdekel a mobiltelefonon-oprendszeren sopánkodás, meg hogy ejnye, miért nem egymással beszélgetnek az emberek a metrón, és miért inkább az oprendszerükkel, mármint a film kicsit sem sopánkodik ezen, csak, gondolom, egyes nézők, meg még az se érdekel, hogy milyen ijesztő lesz a jövő, meg vajon mi lesz, ha a sok okos AI még túl okos lesz itten, és megint mármint: a film ezen sem sopánkodik kicsit sem, ez az egész csak keret, és ami a kereten belül van, az egy rém finom, lassú, dolgokon-elidőzős, agyalós, érzékeny, érzelmes és emberi történet, ami ráadásul még szép is.