Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

489 zóna filmekről »


Mozipremierek

Volt egyszer… az anyám (2025) Diplo, a kis dínó (2024) Háttérzene államcsínyhez (2024) Goebbels, a manipuláció művészete (2024) Elefántos kaland (2024) Mennydörgők* (2025) Fehér bátorság (2024) Simona Kossak, a vadon őrzője (2024) Alig páran (2023) Lampo – Vonatkaland négy lábon (2023) Minghun (2024) Ürömszülők (2021)

Streamingpremierek

Star Wars: Alvilági históriák (2025–) Malditos – Az átkozottak (2025–) Rosszfiú (2023–) Halálszint felett (2024) Apák gyöngye (2024) Saturday Night: A kezdetek (2024) A legnagyobb rajongó (2025) Még egy kis szívesség (2025) A négy évszak (2025–) Egy százalék indián (2024) A keskeny út a mély északra (2025–) A Starling lány (2023)

Random kedvcsináló

A világítótorony (2019)

Tömény.
A színészi játék lehengerlő, Dafoe alakítása szinte már túlmutat a színészeten; nem játszik, átlényegül.
A képi világ csodálatos, rengeteg képkockát egyszerűen kitennék a falamra is.
Annyira többrétegű, hogy kevésnek érzem magam a teljes felfejtéséhez. Inkább érzem, mint értem, hogy a férfiasságról beszél, annak is a kevésbé emelkedett aspektusairól, erős szimbolikával, görög mitológiai allúziókkal és régi tengerész folklórral átszőve.
Eggerstől már a The Witch is egy igazi slow burn horror volt, de ez ahhoz képest is szintlépés.
Van ugye filmkészítés és van filmművészet, ez pedig egyértelműen az utóbbi.