Részemről ez simán az év sorozata (úgy, hogy még csak nem is szeretem a focit). Tekintve az idei f*shalmot eseményeket ez a 10x fél óra felért egy terápiával. De úgy is mondhatnám, hogy recept nélkül kapható antidepresszáns.

Lasso naiv optimizmusa eleinte infantilisnek tűnt, de a második epizódtól már tanárommá fogadtam. Minden elismerésem a forgatókönyvíróknak, nagyon okosan csepegtették a bölcsességeket is, szeretem, ha nem csak szimplán feel-good egy sorozat, hanem azért meg is mondja a magáét. A zenék meg… ó. Marcus Mumford. Mmmmmm, nem is kell több.

Vigyétek, egyétek, mindenkire ráfér.