Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

488 zóna filmekről »


Mozipremierek

Tang Tan 1900 (2025) Jó dolgok Sanghajból (2024) Köln 75 (2025) Rádió (2024) Grand Tour (2024) Lilo & Stitch – A csillagkutya (2025) Mission: Impossible – A végső leszámolás (2025) Az Eukrán (2025) Nem hiszek a szemednek (2024) Hurry Up Tomorrow – Az éjszaka határán (2025) A szörfös (2024) Végső állomás: Vérvonalak (2025)

Streamingpremierek

Egy idegen Szöulban (2025–) Thunderbirds: Elit repülőszázad (2025) Nem felejtelek el (2025–) A félelem utcája: A bálkirálynő (2025) Emma és a halálfejes lepke (2024) A kormányzóhelyettes (2025–) Szirének (2025–2025) Igazi férfiak (2025–) Alkalmi kapcsolatok: Titkos randik (2025–) A halál kirakós játéka (2025–) Sarah Silverman: Halottszemle (2025) Verdák szerelmesei (2025–)

Random kedvcsináló

Oppenheimer (2023)

A helyzet az, hogy nem vártam, hogy az Oppenbarbie maratonunk során a film, ami jobban a szívemhez nő majd, az Oppenheimer lesz. Nyilván imádom Cillian Murphy munkásságát, ez egyértelmű *points at Peaky Blinders*, illetve szeretem a Dunkirk-et, szeretem az Imitation Gamet, ami hasonlóan feszült légkörrel operál. De ez.
Három órán keresztül ültem abban a székben, metaforikus tűkön, hogyan tovább. Oppie víziói gyakran váltottak ki belőlem sokkot, a zene meseszép volt, a szereplőgárdba pedig brilliáns.
Az, hogy egy jelenetet sokszor több nézőpontból is láthattunk, iszonyú imponáló volt.
Újra akarom nézni, mondjuk most azonnal.