Az elején nehezen kötött le a történet és nagyobb szünetekkel folytattam csak végül. A rajzolás nagyon egyedi és gyönyörű, a történet viszont sokszor nagyon leült és őszintén volt, hogy untam is.
Viszont érdekes témákat boncolgatott, például hogy a szülők nem biztos, hogy jót tesznek a gyereküknek, mikor a gyermeküket rákényszerítik bizonyos dolgokra a biztos jövő érdekében vagy mert úgy “illik”. Illetve hogy hol a határ, mikor kell felismerni, hogy valami nincs rendben és változtatni kell.
Nekem eléggé lehangoló volt a film vége és azon gondolkodtam, vajon fiatalként mit láthattam, értettem volna ebből. Valószínűleg a befejezést nem úgy láttam volna, mint most.
Tanulságként a fentiek mellett a klasszikus Ghibli féle “éljünk egyszerű életet harmóniában a természettel” is jelen volt, nekem őszintén nagyon tetszett és még mindig azt gondolom, hogy van mit tanulnunk ebből.