Őszintén szólva, nem számítottam arra, hogy ezen ennyit fogok nevetni. Néha a The Thick of It jutott róla eszembe, csak itt nem igazán tudtam együttérezni a szereplőkkel. Láthattuk, milyen az, amikor valaki nem tudja nem önmagát adni (Norman), az is elviselhetetlen, és azt is láthattuk, milyen az, akinek a hazugság olyan, mint a levegő (Jeremy), ami szintén borzalmas. Az egész párhuzam olyan finoman, nem szájbarágósan lett felépítve, hogy öröm volt nézni. Well done, RTD.
És hát nagy elismerés a színészeknek, különösen Hugh Grantnek, akinek, úgy fest, ahogy öregszik, úgy színesedik az eszköztára. Alex Jennings is kiváló volt; a harmadik epizódban már alig volt szerepe, és még akkor is az egyik legerősebb alakítást nyújtotta.
Az utolsó kép pedig pofátlanul telitalálat.

Ui.: Megnézném ebből a magyar verziót is, szerintem lenne hozzá alapanyag.