Sokadszori újranézés után is imádom. Ezúttal szinkronnal néztem, de Haru magyar hangja valami rettenetesen vékony és vernyákolós! Nem tudom, hogy a két szinkron közül melyikhez volt szerencsém, de nem is érdekel. A többieké jó, a történet pedig nagyon izgalmas és szerethető. Még tanulságos, hogy mindenki legyen önmaga és fogadja el magát olyannak, amilyen. A kedvencem természetesen a Báró karaktere lett, de nem is kérdés, miért. A rajzolás meseszép, a zenék pedig csodálatosak.