A Hátsó ablak után ennél csattantam fel igazán, hogy „Ejha! Ez aztán a film!”. Nyugodtan nevezhetjük kamaradarabnak, hisz kevés szereplővel és helyszínnel dolgozik. Épp ez a szűkösség adja viszont meg a film velejét, no meg persze a pazar alakítások. Hitchcock semmit nem apróz el. Hosszú jelenetekkel borzolja az ember idegeit. Elég csak a betörő felfogadására gondolni, amikor Tony szépen átrendezi a tett helyszínét. Mesterien összerakott az egész film, Hitch pedig képes azt is elérni, hogy Tony-nak szorítsunk, hogy sikerüljön átrendeznie a szobát, elrejtenie a táskát stb.. Mi ez, ha nem a rendezés magasiskolája? Érdekes, hogy 3D-s film volt, szívesen megnézném úgy is. Jó lenne, ha úgy küldenék újra mozikba!