Szuper történet, ráadásul igaz! Nagyon szeretem a fekete embereket, akik ilyen tudatosak. Ez a három nő bebizonyította, hogy mennyire nem a bőrszín számít, hanem a tudás. Szerencse is kellett hozzá, mert anélkül semmi nem megy. Ha pl. Harrison nem „karolja fel” Katherine-t, akkor soha nem kerülhetett volna be a csapatba. Mindig kell legalább egy ember, aki hisz bennünk.
De megdöbbentő volt számomra a 60-as évekbeli amerika rasszizmusa. A buszon csak bizonyos helyekre ülhettek, fehérekkel egy iskolába nem járhattak, külön mosdójuk volt… spoiler